Három színházat magánosítanának

Nehezményezte a főpolgármesternél a fővárosi önkormányzat kulturális bizottsága csütörtöki ülésén, hogy ez idáig nem került a bizottság elé a főváros Horváth Csaba kabinetjében készülő színházi koncepciója. A tagok egyetértettek a kezdeményező Bőhm András (SZDSZ) bizottsági elnökkel abban, hogy a csúszás számos hátránnyal járhat. Utaltak arra, hogy elfogadott színházi koncepció nélkül nem tudnak pályázatot kiírni a Mikroszkóp, a Madách és az Új Színház januárban megürülő igazgatói székére, de a késés a teátrumok felkészülését is nehezíti, hiszen azok nem tudhatják, milyen intézményként, milyen finanszírozással kell teljesíteniük a jövő évet. Kirschner Péter, a főpolgármester-helyettes munkatársa szerint a Főpolgármesteri Kabinet látta és szigorú kritikával illette az anyag első változatát.
– A színházi koncepció elkészült és november elejére kerül a fővárosi önkormányzat kulturális bizottsága elé – nyilatkozta lapunknak Horváth Csaba, aki a kiírandó pályázatok szűk határidejét illető aggodalmakra reagálva elmondta, a vezetői mandátumok csak január 31-ével járnak le, s úgy gondolja, ez elegendő idő a lebonyolításra. Azt, hogy a fővárosi önkormányzat kulturális bizottsága sérelmezte a szakbizottság kihagyását a koncepció tervezéséből, értelmezhetetlennek tartja Horváth, aki szerit 10-15 ember nem tud egyetlen dolgozatot írni. Mint mondta, amellett, hogy a koncepció kidolgozásában részt vettek a főváros kulturális szakemberei, azt a bizottság elnökével, alelnökeivel és színházi vezetőkkel is egyeztette.
A főpolgármester-helyettes nyilatkozott arról is, hogy a főváros bizonyos színházak működését magánkézbe helyezné. – 1996-óta tíz budapesti színház működik kht.-ként, s ezek közül a Madách, a Mikroszkóp és a Vidám Színpad olyan jó gazdasági mutatókat ért el, hogy számukra nagyobb önállóságot jelentene, ha csökkenő állami támogatással, a saját és a színházi mecenatúra erejére támaszkodva működhetnének – mondta Horváth Csaba. Szerinte számos jelentkező akad, akit érdekelnének a kulturális piaci befektetések, s a támogatás mellett bele is szólnának az intézmények irányításába. Szerinte a három teátrum előfutára lehet egy, a bécsi és a londoni modellt követő tendenciának, s ha ez működik, idővel csak néhány, közszolgálati feladatokat ellátó színház fenntartása hárulna az államra, a többség csak támogatást kapna.
– Nem tölt el ijedelemmel a magánosítás gondolata – jelentette ki lapunknak Puskás Tamás. A Vidám Színpad igazgatója bízik abban, hogy a homályosan rajzolódó tervek nem cinikusak. – Én 2003-ban 100 milliós adóssággal vettem át a teátrumot, s azóta tulajdonképpen magános színházként vezetem nagy sikerrel és biztonsággal. Ez annyit jelent, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy fölösleges embereket foglalkoztassunk, vagy hogy a közönség által elutasított darabot játsszunk – mondta Puskás, aki ugyanakkor nem lát olyan mecenatúrát, amely egy-egy látványosabb produkción túl támogatást nyújtana a színházaknak, inkább a közönség megtartó erejében bízik. Az igazgató, aki jónak tartja a kezdeményezést, fontosnak látta megjegyezni: sok tárgyalás kell ahhoz, hogy mindez valóban egy jobb színházi jövőt eredményezzen.