Koreai egyesült álmok

Bár a dél-koreaiak java része még mindig bizonytalan a részleteket, a mikéntet és az időpontot illetően, a minapi megállapodások nyomán túlnyomó többségük immár optimistán tekinthet a kettészakított félsziget egyesítésének esélyeire. A megosztottság szimbólumaként világszerte elhíresült demilitarizált övezet (DMZ) mentén szemmel látható jeleket fedezhet fel a megfigyelő. A hosszú, több mint kétéves szolgálati idejüket itt töltő sorkatonák mosolygósak, beszédesek, s a mozdulatlan, tekintetüket napszemüveggel leplező déli őröket a panmindzsoni átkelőhely látogatói egyre inkább turistalátványosságként veszik szemügyre, ugyanúgy, mint a mai napig sztálinista katonadivat szerint öltözött északiakat a demarkációs vonal túloldalán. Noha a vérrel írt szabályok a hidegháború utolsó, ráadásul békeszerződéssel sem biztosított frontvonalán továbbra is érvényben vannak, érezhetően a változás szelei fújdogálnak, s aligha akad ember errefelé, aki ne lenne tele várakozással.
Az optimizmus azonban nemcsak Phenjan megváltozott magatartásából fakad, hanem a Dél látványos gazdasági erejéből is, mert ahhoz semmi kétség sem férhet, hogy a világ egyik vezető ipari hatalma lesz az újraegyesítés motorja. Mintha csak a roppant feladatra készülnének, a fejlett infrastruktúrával behálózott országrészben olyan óriások sorakoznak, mint a GS finomító Joszuban, a POSCO acélkomplexum Pohangban, vagy a Hyundai autó-, illetve hajógyára (ez utóbbi a világ legnagyobbja) Ulszanban. Míg a Nyugaton sokan nem látnak túl a kínai és az indiai „csodán”, Dél-Koreát hatékonysága sokkal magasabbra emelte, mint amire mérete és 48 milliós lakossága predesztinálná, ráadásul az 1997-es délkelet-ázsiai pénzügyi válság tanulságaival is erősebbé és óvatosabbá vált.
Önfeledtségről azonban továbbra sem lehet szó a félszigeten, mert az újraegyesüléshez nem vezet akadálymentes út. Míg Észak éhezik, az életszínvonal kétélű kardja már lesújtott a Dél demográfiai mutatóira. Az energiaéhes gazdaság forrásainak mintegy hetven százaléka található a nem stabilitásáról híres Közel-Keleten. A tapasztaltabb generáció tagjai, cégvezetők pedig – magánvélemény gyanánt – arról beszélnek, hogy miként a megosztottság és a háború is a nagyhatalmi játékok eredménye volt, úgy az országegyesítés sem lehet független tőlük. Elterjedt vélemény, hogy úgy Kína, mint Japán és az Egyesült Államok valójában a status quo fenntartásában érdekelt. Ha pedig a két Korea közeledése végképp feltartóztathatatlannak bizonyul, azt foggal-körömmel megakadályozzák, hogy a kommunista észak nukleáris hozományt vigyen a frigybe.