Új feltámadását ünnepli az olasz baloldal Walter Veltroni, Róma polgármestere személyében, aki elsöprő többséggel győzött a Baloldali Demokraták és a centrumpárti Margherita fúziójával létrejött Demokrata Párt (PD) főtitkárságáért folytatott versenyben. Megfigyelők szerint azonban a három és fél millió választót megmozdító szavazás csak rövid időre teremt egységet, mielőtt a varratok újra felfeslenének.
A szakértők felhívják a figyelmet, hogy a PD elsöprő sikere aligha lesz elegendő új életet lehelni a haldokló koalícióba, arra pedig talán még kevésbé, hogy alkupozícióba repítse a csendben kivérző baloldali pártokat a következő – valószínűleg előre hozott – választáson. Veltroni győzelme ugyanis a közvélemény szemében akkor is csorbítja Romano Prodi miniszterelnök tekintélyét, ha a polgármester többször nyíltan is kifejezte lojalitását iránta. A PD renoméjának az sem kedvez, hogy képviselőinek szinte mindegyike csak új mezben tündöklő, ám rég kifakult alakja a politikának – maga az Örök Város kulcsainak őre is sok színeváltozáson átesett politikus.
Silvio Berlusconi pártja, a Forza Italia (FI) köré szervezett Szabadság Háza koalíció ezért sem tulajdonít túlzott jelentőséget a Karl Marxot Robert Kennedyre váltó Veltroni sokadvirágzásának. Médiacirkusz – vonják meg a vállukat az FI portáján, és hozzáteszik, hogy a Prodi-kabinet így is helyrehozhatatlanul megosztott marad. A Gianfranco Fini fémjelezte Nemzeti Szövetség (AN) ahhoz a félmilliós tüntetéshez hasonlította az újbaloldali választókat, amely felhívására Rómában az utcára vonult múlt szombaton. Bár a két törekvés politikailag távol esik egymástól, együtt megmutatták, hogy az olaszok elutasítják az apolitikus kezdeményezéseket – fűzi hozzá a szövetség közleménye.
Az utóbbi, nem minden ok nélkül megkönnyebbültnek hangzó megjegyzéssel az AN kétségkívül a Beppe Grillo humorista nevéhez fűződő jelenségre utal. A több évtizedes színházi és tévékarriert maga mögött tudó előadóművésznek ugyanis sikerül százezreket mozgósítania a sokadik álarcát öltő politikusi elitben csalódottak köréből. Grillo már hosszú ideje fricskázza a pártokat és a politikusokat. 1987-ben évekre letiltották a képernyőkről, miután Bettino Craxi akkori külügyminiszter Kínában tett látogatása kapcsán megkérdezte: „Ha Kínában mindenki szocialista, kitől lopnak?” Az olaszországi korrupció ellen forduló élcet később igazolta a történelem, amikor Craxi és az Olasz Szocialista Párt összeomlott a vádak súlya alatt. Szeptemberben az általa hirdetett demonstrációkon Grillo pillanatok alatt öszszegyűjtött 300 ezer aláírást ahhoz a javaslathoz, hogy bűncselekményben elítélt személyek ne ülhessenek a parlamentben, és hogy a nép közvetlenül választhassa a képviselőket. A nyáron Prodi is megérezhette e hangulat előszelét, alighanem ezért pakolta fel demonstratívan családját a nyári vakációjára a kamerák vigyázó kereszttüzében. Hogy az állampolgári csalódottságot nemigen hatotta meg ez a közeledési kísérlet, jelzi, hogy közvélemény-kutatások szerint kimutathatóan több a Grillo-követők között a baloldalra ráunt választó.
Feltűnő az is, hogy még saját holdudvara sem jósol neki hosszú jövőt. Nem kímélte Prodit a vezető kormánypárthoz közel álló lap, a l’Unitá, amely a 200 éve nem tapasztalt meleg nyár után „forró októbert” jósolt a kormányfőnek. A lap egyik hó eleji száma ízelítőt közölt a szezonindító tüntetésekből. A párttüntetéseken kívül eszerint csak októberben a közalkalmazottak, a gyógyszerészek, a rohammentősök, a repülésirányítók és a magán telekommunikációs cég alkalmazottai vonultak vagy vonulnak az utcára.
Az Egyesült Államok új módszerrel küzd a jemeni húszik ellen
