Száz év, száz művész

L Á T - H A T Á SÜnnepel a magyar művészvilág: százéves a grafikaoktatás a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Ez alkalomból nyílt 100 grafika – 100 kortárs művész címmel kiállítás az egyetem Barcsay Termében. Október 25-én nemzetközi konferenciát tartanak az intézményben a műfaj jelenéről és jövőjéről. Ugyancsak a centenárium alkalmából nyílt meg az Országos Széchényi Könyvtárban a Képgrafika 100 című tárlat.

Valóban ünnepi az alkalom, hiszen a magyar kultúra számára különösen fontos volt ez a műfaj a XIX–XX. században, s az maradt napjainkban is. Mégpedig azért, mert az elmúlt másfél száz évben éppen a legnehezebb pillanatokban nyújtott menedéket a magyar képzőművészet jelentős képviselőinek. Hol általában véve a kultúra válságos helyzete, hol politikai-ideológiai okok miatt jelentette számukra az értékteremtés olyan lehetőségét, amilyet más fórumok nem nyújthattak valamiért.
Az első világháború után megcsonkított, elszegényedett országban a műgyűjtés számára különösen fontossá vált a grafika. Akkor indult a „rézkarcoló-nemzedék”, Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István és mások, akik festőként alkották fő műveiket, de akiknek sokszorosított grafikái szerény jövedelmű műbarátok ezreihez jutottak el. Akkoriban két kisvárosi nyomda, a gyomai Kner és a békéscsabai Tevan adott ki a könyvművészet, illusztráció szempontjából döntő fontosságú műveket, amelyekkel újra népszerűvé tették a fametszetet. A negyvenes években Szalay Lajos morális érzékenységű, expresszív világa jelentett új irányt, ma is revelatív élményt adnak Villon és Dosztojevszkij műveihez, az Ómagyar Mária-siralomhoz készített lapjai.
Az ötvenes évek második felében, a levert szabadságharc után is különösen erős maradt az ideológiai, művészetpolitikai kontroll. A táblaképfestészet, a köztéri szobrászat szűk határok között mozgott. A grafika azonban kevésbé számított fontosnak, ebből következően szabadabban létezhetett. Ennek köszönhetően a rajz, a sokszorosított grafika, az illusztráció őrizhette meg a művészi szabadság hadállásait, tette lehetővé, hogy ne szakadjon meg a folyamatosság a magyar művészetben. Olyan jelentős művészek köré csoportosultak az új generáció képviselői, mint a sajátos magyar művészeti irányzat, a szürnaturalizmus mestere, Csernus Tibor, akinek Cyrano de Bergerac Holdbéli utazásához készített lapjai mérföldkövet jelentettek a magyar illusztráció történetében. A rézkarc nagy mestere, a korán elhunyt Kondor Béla volt a másik meghatározó jelentőségű alkotó, aki Madáchot, Blake-et, Shakespeare műveit illusztrálta, s aki generációkra gyakorolt hatást. Az ő örökségüket folytatta, vitte tovább Csohány Kálmán, Stettner Béla, Lenkey Zoltán, Gross Arnold, Würtz Ádám, Gyulai Líviusz, Rékassy Csaba, Banga Ferenc, Engel Tevan István, Vén Zoltán, Szemethy Imre és több más alkotó.
A Képzőművészeti Egyetem kiállítása ott folytatja a történetet, ahol az ötvenes-hatvanas évek fordulóján kezdődött nagy korszak véget ért: a hetvenes-nyolcvanas évek termésével, amelyben talán kevesebb a húsba vágó kérdésekre reagáló alkotás, de amely a szó szoros értelmében megszínesedett a szitanyomatok terjedésének köszönhetően, s hamarosan a méretek is megnövekedtek, a grafika mintegy a táblakép versenytársa lett. Ezek a művek az egyetem archívumából kerültek a kiállításra, az anyag nagy része azonban valóban kortárs alkotás, s a kiállítók felajánlásának köszönhetően ezután válik az archívum részévé. Kiállítják annak a grafikai mappának az anyagát is, amelyet a képgrafikai tanszék jelenlegi tanárai, Somorjai Kiss Tibor, Berentz Péter, Eszik Alajos, Kocsis Imre, Kőnig Róbert és Madácsy István készítettek. De mappába vagy éppen mappákba kívánkozna a bemutatott anyag nagy része. Aknay Jánostól Zsankó Lászlóig, Bak Imrétől Véssey Gáborig terjed a kiállítók névsora, a nemzedékek, stílusok, szemléletek, technikák sokfélesége jelenik meg egymás mellett, érzékeltetve a méltatlanul kevéssé ismert magyar grafika gazdagságát. Ha rajtam múlna, minden art director, stylist vagy éppen óriásplakát-tervező számára kötelezővé tenném a kiállítás megtekintését. Vagy éppen a művek által reprezentált művészi grafikának adnék a mostaninál sokkal nagyobb szerepet a mindennapok kulisszái, a vizuális környezet formálásában.
(100 grafika – 100 kortárs művész. Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Terem, Budapest VI., Andrássy út 69–71., látogatható november 3-ig.)