Valamikor hónapokat kellett várni arra, hogy helyet kapjon az ember egy vállalati természetjáró egyesület kulcsosházába. Ennek a világnak vége, mint ahogy a vállalati egyesületeknek is – szerencsére –, de azt kevesen tudják, hogy az erdei mézeskalácsházak egy része túlélte az átalakulás éveit. Persze korántsem mindegyik.
Örüljünk mindenesetre annak, hogy legalább félszáz klasszikus kulcsosház (aminek a lényege, hogy többnyire az erdőben áll magányosan, személyzet sincs, a kulcsot a faluból kell elhozni) ma is működik, és kibérelhető. A legtöbbjüket szervezetek tartják karban, a szállásdíj általában 1000-2000 forint körül alakul és a kivételesen már négy kormányt túlélt pályázati rendszer aprópénzeiből egyiket-másikat sikerült is kicsinosítani.
Egy valami azonban hiányzik: a vendégek. A magyar erdők turistaösvényeit lassan benövi a gaz, pedig a jómódú sógoroknál sem szégyen, ha bakancsot húz a család, és ha a „hüttében” tölti az éjszakát. Tanuljuk meg újra szeretni ezeket a kopott kis házakat! A kedvencem a kisirtáspusztai ház a Börzsönyben (az idén is elgyalogolunk ide éjszaka, a krumplis zsákot és a bort a szánkóra kötözve), egy másik ilyen, a cselőtepusztai ház építésében magam is részt vettem. Információ: kulcsoshaz.hu, taborhely.hu.
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját