Kiszolgáltatott helyzetben az Európai Unió

Fogyóban vannak az Európai Unió saját energiatartalékai, gázellátásának több mint a felét, olajellátásának 80 százalékát az unión kívülről importálja, és szembe kell néznie az egekbe szökő olajárakkal is. Ha az EU nem tesz lépéseket a függőség csökkentésére, a közös európai energiapolitika megalkotásáért, a jelenlegi 50 százalékos energiafüggőség 70 százalékra növekszik 2030-ig – figyelmeztette a Prágában rendezett II. energiafórum résztvevőit Lutz Mez, a berlini Freie Universität professzora. A konferencián többek között az energiaforrások diverzifikációjáról, az Oroszországtól való függőségről és a megújuló energiáról esett szó.

(Prága)
Ha az európai államok megakadályozzák a Balti-tenger alján kiépítendő Északi Áramlat gázvezeték és a Fekete-tengeren át húzódó Déli Áramlat gázvezeték építését, Európa gázhiánnyal szembesül – jelentette ki a napokban Alekszandr Medvegyev, az orosz állami kézben lévő Gazprom gázipari vállalat exportért felelős főigazgatója. Mondandóját így folytatta: „Ha egyik terv sem valósul meg, Európa meg fogja érezni a 85 milliárd köbméter gáz hiányát, és kérdéses, ki tudja kiegyenlíteni ezt az egyensúlyhiányt.” A kijelentés újra megerősíti azokat az eddig is ismert tényeket, amelyekre Prágában nagy hangsúlyt helyeztek a II. energiafórum szakértői és politikusai. Vagyis: Európa energiaimportra szorul, gáz- és olajellátása nagy részben Oroszországtól függ, s éppen a diverzifikiációra (az energia minél több forrásból történő beszerzésére) törekvő EU közös európai energiapolitikai álma foszlik szerte akkor, amikor az uniós tagállamok egymástól függetlenül állapodnak meg az energiaellátó országokkal. Úgy, mint Oroszországgal, amely az Európai Unió évente 500 milliárd köbméteres gázszükségleteinek a negyedét elégíti ki. Az újabb, Oroszországból Európába irányuló gázvezetékek építésével, az unió energiatartalékainak fogyásával az orosz gázellátás tovább fog nőni a következő években – erre többek között Lutz Mez, a berlini Freie Universität professzora hívta fel a figyelmet.
Példaként az Alekszandr Medvegyev által is emlegetett, Németország és Oroszország megállapodása értelmében a Balti-tengeren át közvetlenül Németországba irányuló Északi Áramlat elnevezésű gázvezeték első fázisa 2010-ben, a második 2013-ban indulhat be, s évente összesen 50 milliárd köbmétert szállítana Nyugat-Európának. Moszkva és Berlin érdekeltsége a projekt létrehozásában nyilvánvaló: alternatívát nyújtani, új vezetéket biztosítani a Nyugat-Európába szánt gáz szállításának. Németországba ugyanis jelenleg Fehéroroszországon és Lengyelországon keresztül érkezik az orosz földgáz, évente 30-35 milliárd köbméter halad át a vezetéken. Emlékezetes, Moszkva és Minszk a múlt év utolsó napján állapodott meg arról, hogy Fehéroroszország az addigi 48 dollár helyett 100 dollárt fizet ezer köbméter orosz gázért. Ezzel sikerült elejét venni annak, hogy a 2006-os ukrán–orosz gázárháborúhoz hasonló válság alakuljon ki, s ezáltal akadályokba ütközzön a gáz szállítása Európa nyugati részére. (Tavaly januárban három napig zárták el a gázcsapot.) Az új alternatíva, az Északi Áramlat megépítésének terve azonban sok európai államban ellenérzéseket váltott ki. Elsősorban azon országok tiltakoztak, amelyeknek felségvizein át halad majd a Gazprom tervei szerint a vezeték. Az Északi Áramlat tervezett vonalvezetése ellen Észtország, Finnország, Svédország és Lengyelország is fellépett. Helsinki például attól tart, hogy partjai közelében a tengerfenéken lerakódó mérgező fém, kadmium kerülhet a vízbe. Varsó szerint a vezeték sérti az Európai Unió érdekeit, s a nagyszabású terveket EU-szinten kellene megvitatni.
A Gazprom projektje azonban nemcsak a tagállamok nemtetszését váltotta ki, hanem az Európai Bizottságét is, amely nem győzi hangsúlyozni a közös európai energiapolitika egyik alappillérének számító úgynevezett „unbundling”, vagyis az energiatermelő és a hálózatüzemeltető vállalatok különválasztásának szükségességét. Brüsszel szerint ennek alkalmazása gátat vetne annak, hogy az energiapiacon monopolhelyzet alakulhasson ki, továbbá az olaj- és gázárak is csökkennének. Az elv természetesen sérti az energiaipari óriásvállalatok érdekeit, úgymint a Gazpromét, amely ezzel arra kényszerülne, hogy más tulajdonos kezébe adja európai vezetékeit. Az orosz cég szerint az uniós javaslat összeegyeztethetetlen a piacgazdaságnak a magántulajdon védelmére vonatkozó elveivel. De Nyugat-Európában, így Franciaországban is ellenérzéseket vált ki az unbundling, hiszen ezekben az államokban is előfordul, hogy az energiatermelés és -szállítás egy kézben összpontosul.
Az Európai Uniónak azonban nem csupán a függőség csökkentésére, a diverzifikációra vagy a tulajdonosi körök szétválasztására kell törekednie, hanem a nem elhanyagolható klímaváltozási jelenséget is figyelembe kell vennie, állapították meg a prágai fórum résztvevői. Mivel a szén, a gáz vagy az olaj környezetszennyező energiaforrásoknak minősülnek, az uniós vezetők 2020-ig azt szeretnék elérni, hogy az európai összenergia-fogyasztás 20 százaléka megújuló, zöldenergiából származna. A legjobb alternatív energia a megújuló, a szél-, a víz-, a nap- vagy a bioenergia – tájékoztatta lapunkat a prágai eseményre szintén meghívott Deák András. A Magyar Külügyi Intézet energia-szakértője elmondta, hogy Finnországban már most 25 százalékos a megújulóenergia-fogyasztás aránya az összfogyasztáshoz képest, sok finn területen tőzeggel termelnek hőt és áramot. Hasonlóan jól teljesít az alternatív energia terén Svédország, Norvégia és Dánia is, ezekben az államokban a víz jelenti sok esetben az energiaforrást. Deák András arra is felhívta a figyelmet, hogy a nukleáris energia ma reneszánszát éli Európában, mivel nem jár akkora szén-dioxid-kibocsátással, mint a szén vagy az olaj.