Széttartó energiapolitika

Nincs szolidaritás az EU-tagállamok között az energiapolitikában – állapították meg a felszólalók a tegnap kezdődött II. Energiafórum első napján Prágában. A konferencián az oroszországi gázellátás és a Gazprom tevékenysége váltott ki különösen heves vitákat.

(Prága)
Három város nevével összefoglalható az Európai Unió energiapolitikájának lényege: Kiotó, Lisszabon és Moszkva – kezdte felszólalását Fraser Cameron, a brüszszeli székhelyű EU–Oroszország Központ kutatóintézet igazgatója. A japán várossal a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését szorgalmazó jegyzőkönyvre, a portugál fővárossal pedig az unió versenyképességének növelését célzó stratégiára utalt. Cameron hangsúlyozta azonban, hogy az európai energiabiztonságért elsősorban mégis Moszkva felel, és erre az elmúlt kilenc hónap történései – a Fehéroroszországgal, Grúziával és Ukrajnával kialakult vita miatt akadozó energiaszállítások – döbbentették rá az európai vezetőket.
A fórumon részt vevő szakértők és politikusok többsége nagy hangsúlyt helyezett arra a tényre, hogy az állami kézben lévő Gazprom látja el az EU gázszükségleteinek egynegyedét. (Az évente mintegy 14–15 milliárd köbmétert kitevő magyarországi gázfogyasztás 85 százaléka is oroszországi forrásokból származik.) – Ez azért hátrányos Európa számára – mondta Szergej Korszunszkij, az ukrán külügyminisztérium gazdasági ügyekkel foglalkozó államtitkára –, mert a Gazpromot az orosz kormány a saját érdekeinek megfelelően irányítja, s a gázszállítást ennek eszközeként alkalmazza.
Mivel az EU saját energiatartalékai fogyóban vannak, gázellátásának több mint a felét, az olajellátásának pedig 80 százalékát az unión kívülről importálja, szükség lenne a tagállamok összefogására, vélekedett Milán Hovorka, Csehország iparügyi miniszterhelyettese. Véleményével, és azzal, hogy az energiaforrások diverzifikálására van szükség, sokan egyetértettek. A fórum előadói azonban egytől egyik arra a megállapításra jutottak, hogy közös európai energiapolitika nem csupán nem létezik, de a tagországok még a jelét sem mutatják annak, hogy arra igényt tartanának.
– Jelenleg nincs garancia a közös EU-energiapolitikára, az egyes tagállamok az energiaszállítókkal kötött külön alkukra törekednek – fogalmazott Mirek Topolánek cseh miniszterelnök. Ilyen alku Németország és Oroszország megállapodása értelmében a Balti-tengeren át közvetlenül Németországba irányuló észak-európai gázvezeték felépítése, amely Lengyelország részéről mély ellenérzéseket váltott ki.