Tigris!

Ha elsősorban a bűnözésből élő „nomádok” okozta helyzet nem lenne annyira tragikus, még némi kajánsággal szemlélhetnénk azt a kínt, amellyel a liberálisok, neoliberálisok, globalisták és neokonzervatívok (nem kívánt rész törlendő) szemlélik tanácstalanul, hogy melyik ujjukba harapjanak hatalmasat és fájdalmasat. Mert szabadságuk arra korlátozódott, hogy ujjat választhatnak, harapniuk azonban kell. Lassan az öncsonkolásig.
Mert vagy saját dogmáikat arcon csapva korlátozzák a lopásra és a pióca életmódjára szakosodott bevándorlók (ne magyarázzák félre e mondat értelmét!) letelepedését, sőt belépését országaikba, vagy – mint Giuliano Amato, a baloldali olasz kormány belügyminisztere sikoltotta bele az itáliai azúrkék légtérbe – „kitör ketrecéből az idegengyűlölet tigrise, a rasszizmus vadállata”. És vele együtt netán a fajelmélet reneszánszának lehetünk a tanúi.
A jelenlegi állapotok ugyanis fenntarthatatlanok. Hazudni tovább nem lehet.
Ugyanis a „népet” és az állítólag piaci alapon működő sajtóját – kevés kivétellel – már csak az az űr köti össze, amelybe a hatvannyolcas ideológiák irreális hitvilágának avatárjai igyekeznek belegyömöszölni a nekik elviselhetetlen „való világot”. Amiből egy ideje már Európa nyerésre játszó politikusainak is elegük van, függetlenül politikai farktolluk színétől. Hogy mit kapna nálunk egy olyan jobboldali miniszterelnök, aki Sarkozy példájára „bevándorlási és nemzetazonossági” minisztériumot hozna létre, és lopná el a „szélsőjobb” programját elsősorban a bevándorlás korlátozására, vagy az a politikus, aki akár a korábban belügyminiszter jobboldali Sarkozyhez, akár a baloldali londoni kormányhoz hasonlóan egyrészt a randalírozó, színes bőrű „mocskot” („racaille”) nagynyomású vízsugárral akarná lemosni a járdáról, másrészt (mint teszik azt ma Európa szinte minden fővárosában) drasztikusan szigorítják a bűnelkövetőkre kiszabható börtönbüntetést, azt talán szintén nem kell ecsetelni.
Európa népeinek elegük van azon véleményformálóiból, akik Merlinként csavarják a szavakat és hazudják szemükbe a fehérről a feketét. Az Európai Unió egyik alappillére az „emberek szabad áramlása”. Ami természetesen megvalósult, állítják. Hogy ez mennyire nem igaz, arra a magyar és lengyel munkavállalók a tanúk, akiknek egyes uniós országok kivételével éppen olyan nehéz cukrászinasnak beállniuk, mint egy nigériainak. De – látja így Európa népe – jóval nehezebb, mint egy román romának Rómában rabolni.
Magyarország kivételével az életösztönükért küzdő politikusok azonban rohamosan vállalják fel a valóságot. A hatvannyolcasok sajtójában korábban szélsőjobboldalinak nevezett Berlusconi (aki azóta szűnt meg antiszemitának lenni, hogy csatlakozott Bush világméretű katasztrófával fenyegető terror elleni háborújához) és ma szintén ellenzékben lévő külügyminisztere, a még szélsőjobboldalibb Gianfranco Fini tömeges deportálásokat javasol és a cigánytáborok szétrombolását követeli. „A cigánytáborokat le kell rombolni… azokét, akik a folyóparton patkányok között a szennyben élnek, a szabad ég alatt… nyilvánvaló, hogy nem akarnak dolgozni, és ezért kell kitakarítani őket… vissza Bukarestbe velük.”
A jobboldali brit Express című lap vezércikke pedig ezt a revolvert szegezte Gordon Brown brit miniszterelnök fejéhez: „Ha a brit törvények nem teszik lehetővé, hogy a nemzeti érdekek érvényesüljenek, akkor Gordon Brownnak meg kell változtatnia a törvényt. Ha nem hajlandó erre, akkor a brit népnek kell megváltoztatni a miniszterelnök személyét.”
A Tevere partjától Perugián át (ahol tegnapelőtt vágták el egy brit diák nyakát) a Temze partjáig kísértet járja be Európát. A tigris kitört a ketrecből. De azt még ma csak az igazmondás és a cselekvés után vágyó tigrisnek nevezik. Még.