A közelmúltban különböző politikusok, szakértők és vezető nyugati napilapok publicistái is felvetették, hogy Koszovó függetlenségének kikiáltása, egy új területrendezés a Balkánon dominóhatást váltana ki a térségben, és Macedónia, Montenegró vagy Görögország albán lakossága a koszovói albánokéhoz hasonló követeléseket fogalmazhat meg. A dél-szerbiai tartomány függetlensége nem stabilizálni fogja a Balkánt, vélik a szkeptikusok, éppen ellenkezőleg: újabb feszültséget szít majd a térségben, különösen a Koszovóval szomszédos Macedóniában, ahol a 2001-es ohridi békeegyezmény ellenére továbbra is feszült a macedón és az albán közösség viszonya. November elején a macedón rendőrség az ország északi csücskén fekvő településeken végrehajtott razziái során albán szakadár csoportokkal csapott össze, és ennek során hat fegyveres felkelő vesztette életét. Noha Szkopje a mai napig ragaszkodik ahhoz, hogy a rendőrség csupán köztörvényes bűnözőkkel számolt le az incidens során, az összetűzésben feltehetőleg egy tetovói albán szervezet vett részt, amely közleményében arra hívta fel a figyelmet, mindaddig nem lesz béke a Balkánon, amíg a térségben élő öszszes albán nem egyesül.
Ezek alapján egyértelműnek látszik, hogy a macedóniai albán közösség felkelése elkerülhetetlen. Ám a főváros Szkopje vagy az elsősorban albánok lakta Tetovó utcáit járva, a helyiekkel beszélgetve megállapítható, hogy a kétmillió lakosú Macedónia népességének negyedét kitevő albánok többsége – a szakadárokkal ellentétben – nem elégedetlen jelenlegi helyzetével, ami mindenekelőtt a hat évvel ezelőtt született békeegyezménynek köszönhető. Macedóniának sikerült távol tartania magát a Jugoszlávia felbomlását követő nyugat-balkáni háborútól, és 1991-ben gond nélkül kikiálthatta függetlenségét. 2001-ben a polgárháború kitörésének veszélye fenyegetett az országban, amikor súlyos fegyveres konfliktus bontakozott ki az ország Koszovóval határos, albánok lakta területein. Az albán gerillák kisebbségük jobb helyzetéért ragadtak fegyvert. A több hónapig tartó kilátástalanságot követően az Európai Unió és a NATO közreműködésével Borisz Trajkovszki akkori államfő megállapodást kötött a felkelőkkel a dél-nyugati Ohrid városában. A békeegyezmény az albánoknak szélesebb jogköröket és területi autonómiát biztosított, és a tárgyalásokon elért megállapodás pontjait a macedón alkotmányba is beépítették. Ennek legfontosabb eleme természetesen az, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben a döntéshozó és törvényhozó testületekben az albánok képviseleti aránya ma már lakossági arányukat tükrözi. Az ohridi egyezmény alapján továbbá két albán nyelvű és egy három tannyelvű (macedón, albán, angol) felsőoktatási intézményt is alapítottak Macedóniában, ahol korábban csak a macedón nyelvet ismerték el az egyetemeken és főiskolákon.
A kisebbségi konfliktus enyhülése mellett Macedónia gazdasága is látványos fellendülésnek indult, elsősorban a tavaly novemberben hatalomra került, Nikola Gruevszki miniszterelnök által vezetett jobbközép kormánykoalíció adócsökkentési intézkedéseinek hála. A Szkopjéba delegált európai uniós misszió közlése szerint a kormány által bevezetett egykulcsos személyi jövedelemadó, illetve a hazai és külföldi vállalatok által fizetett adó az idén tizenkét százalékra és jövőre tíz százalékra csökkentése nagyban hozzájárul a külföldi tőkebefektetések növekedéséhez és a gazdaság kifehérítéséhez. További bizakodásnak adhat okot az egy-két százalékos infláció, illetve az évek óta egy százalék alatt lévő költségvetési deficit. Az egyedüli aggasztó gazdasági adat jelenleg a magas munkanélküliségi ráta, a kormány adatai szerint Macedónia lakosságának mintegy 35 százaléka munkanélküli, egyes megyékben 60-70 százalék. Trajko Szlaveszki pénzügyminiszter szerint azonban az adónemek fokozatos csökkentése és az egyre több külföldi – elsősorban német, osztrák, orosz, görög, szlovén – vállalat megjelenésével a foglalkoztatottsági ráta is folyamatosan nőni fog.
A politikai és gazdasági stabilitás megteremtését feltehetőleg a NATO és az Európai Unió is meg fogja hálálni Macedóniának. Az áprilisi NATO-csúcson szakértők szerint Albánia és Horvátország mellett Macedóniát is az Észak-atlanti Szövetségbe hívják, míg az EU valószínűleg megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat a balkáni állammal. Macedónia csatlakozása miatt jelenleg csupán Görögországnak vannak kifogásai. Athén ugyanis nem fogadja el a köztársaság nevét, kizárólagos jogot formál a Makedónia névre, amely egyik északi tartományának elnevezése. Macedónia 1993-ban kénytelen volt Macedónia, volt jugoszláv köztársaság (FYROM) néven csatlakozni az ENSZ-hez. Ettől függetlenül több mint száz ország a Macedónia nevet használja a kétoldalú kapcsolatokban.
origo.hu
Kiderült, kik a felelősek a csányi mászókabalesetben elhunyt kislány haláláért
