Beérett a liberális vetés

Zámollyal kezdődött. Az ott agyonvert fiúval. Az esetet ma sem ismerjük mélységében. Ami tény: a zámolyi cigányok karókkal agyonvertek egy fiatal férfit. A negyven értelmiségi köszönőlevele Franciaországba világossá tette, honi liberálisainknak a szemük sem rebben, ha egy magyart agyonvernek

A kereskedelmi csatorna műsorvezetője negédesen vihorászik a politikusokkal. A nagy kacarászások mellett végre jut idő telefonon a devecseri polgármesterre is, aki rendet akar teremteni községe portáin, ebből ütközése van a helyi cigányokkal. A szakmai kérdések után jön még egy, amely értelmetlenné teszi az egész beszélgetést: „Igaz-e, hogy a fajgyűlöletet szítja?” A lényeg, hogy ez elhangozzék, hogy ebből magyar ember jól ki ne jöjjön. A kereskedelmi csatornák, de a bulvárlapok is kerülik mostanában a cigány vagy roma megnevezést. Totózni kell, hogy a „kisfiú”, az „édesapa”, a „fiatal rabló” „P. József” tulajdonképpen cigány elkövetőt takar. Lassan, de beérett a szabad demokrata liberálisok vetése, amely szerint a rasszista fajgyűlölő magyarok üldözik a cigányokat, akiket emiatt pozitív diszkrimináció illet meg.
Sokáig senki nem hitte, nem is értette, mire megy ki a játék. Már a Kádár-rendszer alatt sem boldogult egyformán magyar és cigány. Összegszerűen nyilvánosságra kéne hozni végre, hogy mennyibe kerültek a felzárkóztató programok, kisebbségi tervek, elfolyt beruházások, hamvába holt lakásépítési programok? Mennyi segélyt, családi pótlékot fizetünk ki évente, újratermelve egy teljesen elhibázott gyakorlatot? Hány újra és újra eladott tervért fizettünk jogvédőknek, ilyen-olyan védőknek, roma szószólóknak horribilis összegeket? Hány roma értelmiségit tartunk, hogy Európában rossz hírünket költse? Hány Kolompár Orbánt fizetünk azért, hogy minden fórumon fasisztának, rasszistának, avagy neonácinak nevezzen bennünket, mert ezzel tud feletteseinek kedvére tenni? Hány mázsa felesleges reménykedést dobtunk ki az ablakon a juttatott földdel, vetőmaggal, munkahelyteremtéssel? És mennyire lehet forintosítani azt az aljas számítást, amelynek semmi más célja nincs, mint a cigányok manipulálhatóságának céltudatos felhasználása? Az eredmény elképesztő. 2008-at írunk. És elmondhatjuk, ha visszanézünk az elmúlt 20 évre, a tengernyi pénz, a számolatlanul folyósított segély semmiféle pozitív eredményt nem hozott. Mindenfajta integrációs erőfeszítés hamvába holt, mindenféle összebékítési törekvés léket kapott, a cigányok és a magyarok viszonya soha nem volt enynyire fagyos és közel a tettleges hadviseléshez.
Zámollyal kezdődött. Az ott agyonvert fiúval. Az esetet ma sem ismerjük mélységében. Ami tény: a zámolyi cigányok karókkal agyonvertek egy fiatal férfit. A negyven értelmiségi köszönőlevele Franciaországba világossá tette, honi liberálisainknak a szemük sem rebben, ha egy magyart agyonvernek.
Mint ahogyan a fősodor kifejezetten gúnyt űz abból, hogy a „bácsi sorolja a cigánybűnöket”. A „bácsi”, tisztességben megöregedett tanyasi öregember, akinek felássák a krumpliját, ellopják a gyümölcsét, feltörik a kamráját, elviszik a lábasjószágát. A tanyasi és falusi öregek nagyon hamar megtanulták, hogy panaszkodni nem szabad. A televízióban kiforgatják a szavaikat, a rendőrség nem tesz semmit, a tolvajok viszont sokan vannak és visszajönnek. Késsel, gyufával, karóval.
Ezt a gyakorlatot csírájában kellett volna a magyar igazságszolgáltatásnak elfojtania, ha nem akadt volna egy cinikus belügyminiszter, aki kitalálta a megélhetési bűnözés, megélhetési bűnöző fogalmát. Jegyezzük meg a nevét: Kuncze Gábornak hívták. Tehát nemcsak a negyven magyar értelmiségi, hanem implicite az egész kormány a cigányok mögé állt a megélhetési bűnözők legitimációjával. A különféle cirkuszokat, amelyek a felzárkóztató oktatás körül folynak, nem lehet követni. Elég a jászladányi iskola esete. Érthetetlen és igazságtalan, ami ezekben az ügyekben történik. Ugyanis esetükben csakis egyféle szempont létezik, a cigányok és a jogvédők által kierőszakolt szempont. Járjanak egy iskolába, egy osztályba, üljenek egy padba a magyarokkal. Igen ám, csakhogy eközben a cigányok folyamatosan gyalázzák a magyarokat, minden módon tudomásunkra hozva, mennyire gyűlölnek bennünket. Elég egy ártalmatlan mondat az együttélés bármelyik színterén, hogy tettlegességig fajuljon a dolog. Aki pedig elszenvedte már egyszer is a „köcsög”, a „rák” és „sz… le” variációit élőben, az soha többé nem akar cigánnyal „beszélgetni”.
Érthetetlen, hogy a tengernyi kidobott felzárkóztató pénzeknek nincs annyi eredménye, hogy legyenek cigány ápolónők, cigány tanítók, óvónők vagy cigány rendőrök. Hol vannak? És ha nincsenek, kinek a hibája? Miért kirekesztés, ha a cigány óvónő tanítja meg a cigány gyereket fogat mosni? A magyar óvónő nem tekintély, amit ő mond, azt vagy félreérti, vagy visszautasítja. Miért nem a cigányok gyámolítják a sajátjaikat? Talán azért, mert ha a fejéről a talpára állítanánk a mostani rendszert, kiderülne, hogy fordítva működne a dolog. És akkor oda a cigány–magyar ellentét.
Abba kellene itt is hagyni a folytonos hazudozást. A felmentéseket: a cigány azért ránt kést, mert ideges a természete, a cigánynak mindene a család. A romák önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe, a romák felfokozott érzelmi életet élnek, a romák nem tehetnek róla, ilyenek, és nem is akarnak másmilyenek lenni. Szóval a minden alóli felmentés az életben gyámság után kiált, mert aki nem akar felelni a tetteiért, azt kiskorúként kell kezelni.
Szögi Lajos középiskolai tanár kivégzése a legrafináltabb forgatókönyvírók mocskos fantáziáját is felülmúlta. A tanár elsodort a kocsijával egy fiatal cigány lányt, aki rögvest kiugrott a kocsi alól és bemenekült a házukba. Az összeverődött tömeg ordítva nekiesett a tanárnak, kitépték a kocsijából és két lánya szeme láttára, agyonverték. Meglincselték, pogromot ültek felette, ahogy tetszik. Lehetett volna ez egy határ, amit soha többé senkinek ebben az országban átlépni nem szabadna. Ehelyett az ügy húzódik, a feledésig vagy azon túl is. Az egyik vádlott kártérítési perekkel fenyegetőzött, merthogy a lincselés szó nem tetszik neki. Még komolyan is vették. Szó nincs olyan kemény és szigorú büntetésről, hogy attól egyetlen romának eszébe ne jusson többé kizavarni gyerekét az utcára, hátha aláugranak a magyar autójának, és mehetnek belet ontani. A minapi hírekben a kazincbarcikai főgyógyszerész sofőrjének verték be az arcát és rugdosták össze, mert kikerülhetetlenül a kocsijuk elé ugrott egy gyerek. Hogy az elkövető cigány volt, azt a cselédmédia nem merte közölni.
Mint ahogyan P. Józsika is visszavedlett monogrammá, most, hogy viperával két másik társával együtt súlyosan bántalmazott egy fiút. Amikor Mortimer megszúrta őt, így szóltak az újságcímek: Karddal szúrták át, mert roma. Nos: Viperával verték félholtra a romák, mert magyar. Nem? Az egyik nyolcadik kerületi iskolában a cigány K. Rajmund és két társa úgy összeverték egy osztálytársukat, hogy néhány óra múltán belehalt a koponyasérüléseibe. Mint kiderült, Rajmund bokszoló, ami valaha súlyosbító körülménynek számított. Most egész stáb állott össze Rajmundot kimosdatni. A tettére persze nincs magyarázat. Neki megtörik a bokszolói karrierje, sajnáljuk, de akit agyonvert, arra a koporsó karrierje vár.
A történéseket betetőzte a tízéves roma rablógyerek, aki hónapok óta terrorizálta a budapesti Blaha Lujza teret. A román cigány gyerek nagykorúságáig rabolhatott volna, ha nem szúr combon egy tizenöt éves fiút. Egy magyar gyereknek kell majdnem meghalnia, hogy a népharag végre megmozdulásra késztesse a hivatalokat és más szerveket. Ilyenkor megfordul a fejünkben, várhatunk mi valamit is attól a rendőrségtől, amelynek tagjai aggály nélkül lövik ki a szemünket, vagy rugdosnak nyomorékká bárkit is? Lehet, hogy valakik az önbíráskodásra várnak? Erre a kétélű fegyverre?