Családi mesék a fesztiválon

(Trieszt)
Jirí Menzel Őfelsége pincére voltam című filmjének olaszországi premierjével indított a 19. trieszti filmfesztivál, majd rögtön két Gaál István-alkotással kapcsolt felső fokozatba, a Tisza-Őszi vázlatok című rövidfilm után az immár klasszikus Sodrásbant vetítették. Gaál művei azóta is folyamatosan mennek, ismét rá lehet csodálkozni, micsoda életművet hagyott maga után úgy is, hogy nem kényeztették el lehetőségekkel. Játékfilm kategóriában az első versenyfilm a lengyel Dorota Kedzierzawska Pora Umierac (Idő a halálhoz) című alkotása volt a lengyel filmművészet nagyasszonyával, Danuta Szaflarskával a főszerepben. A történetben egy idős aszszony, miután már az utolsó al- és társbérlőjétől is megszabadult, valóra váltja élete álmát: visszaállíttatja eredeti pompájában a gyönyörű villát, ahol él. Ám a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy eltervezte. A fia már nem akar visszaköltözni hozzá a családjával, így Anielának lassan csak egy barátja, beszélgetőpartnere és védelmezője marad – a kutyája. A mindennapok ködében egyre inkább kiszakad a jelenből, és a múltja felé fordul. Szomorú szonáta az elmagányosodásról, az öregedésről és egy zseniális jutalomjáték. A fesztivál művészeti igazgatója, Annamaria Percavassi nem a levegőbe beszélt, amikor úgy fogalmazott, hogy az idei válogatás tematika szempontjából a családra fókuszál, a szülő-gyermek viszonyra, a nők helyzetére.
Maria Speth német–svájci–belga koprodukcióban készült Madonnák című filmjének hősnője, akit egy lopás miatt köröznek, Belgium felé menekül a kisfiával, hogy megkeresse az apját, akit még soha nem látott. Elfogják, és visszatoloncolják Németországba, ahol hosszú börtönbüntetés vár rá. Ez idő alatt a másik négy gyerek Rita anyjánál él, akinek viszont kevés ideje jut rájuk, így a legnagyobb lány, Fanny gardírozza a többieket. Amikor Rita kiszabadul, összeszedi őket, és Marc, egy ideiglenesen Németországban állomásozó amerikai katona segítségével megpróbál felállítani és működtetni egy valódi családot. Ám amikor a férfinak vissza kell térnie Amerikába, Rita egész élete ismét megváltozik. A Madonnák az anyaságról szól, a reményről, az elkerülhetetlen, bekódolt bukásról.
Családi mozik. Csak éppen nem pont úgy, ahogy azt a kereskedelmi televíziók szóhasználatában megszoktuk egy Disney-délutánnal kapcsolatban. Ezekben hús-vér emberek küzdenek a világgal, amit nem ment meg helyettük senki. Olyanok, mint akik a szomszédban élnek. Olyanok, mint mi.