Modern kori bűnügyek

Ugyan nem néhány órán belül, de mégiscsak átadták hazája gyermekvédelmi hatóságának azt a romániai fiút, aki társaival együtt – a rendőrség szerint – rettegésben tartotta a Blaha Lujza tér környékét. A fiú végül súlyosan megsebesített egy nála valamivel idősebb fiatalembert, mert az nem adta át neki az mp3-lejátszóját.
A szúrás valóságos volt, az összes többi információ a legutolsó pillanatig bizonytalan és állítólagos. Még inkább megfoghatatlan, sőt felfoghatatlan volt az, amit a rendőrség és felügyeleti hatósága, a rendészeti tárca összehordott az ügyben. Először is: honnan tudták, hogy a romániai gyermek még gyermekkorú, vagyis nem töltötte be a 14. évét? Először azt állították, nem sikerült a gyerek személyazonosságát megállapítani. Állítólag emiatt nem küldhették őt haza. Ám a személyazonosságnak meghatározó eleme a születési dátum. Miképpen járhatott el, teljesítette feladatát a rendvédelmi szervezet, ha nem tudta, ki is ez a gyerek? Bemondásra elhitte, hogy csak 12 éves? Az életkor tisztázása nélkül nem létezhet megalapozott hatósági eljárás. Románia pedig nincs olyan messze, különösen, amióta szintén tagja az Európai Uniónak. A határ átjárható, s nem csupán a polgárok, hanem a hatósági ügyintézés számára is.
Válaszra vár az is, megfelelő rendőri jelenlét esetén kialakulhattak volna-e a jelenlegi alvilági viszonyok a Blaha Lujza tér környékén. A minisztérium illetékesei naponta közlik, hogy új szabályozást dolgoznak ki, a fiatalkorúakról külön büntetőkódexet alkotnának. A felnőttkor határát el nem érő bűnelkövetők ügyeivel a nyomozó és az igazságszolgáltató hatóságok elkülönült részlegei foglalkoznának. Külön intézményben történne az ifjak büntetésének végrehajtása is. Az is elképzelhető, hogy a büntethetőség határát bizonyos feltételekkel 14-ről 12 évre leszállítanák.
Csakhogy a 14–18 éves korúak ügyeiben most is a rendőrség gyermekvédelmi osztályai járnak el, a fiatalkorúak cselekedeteit az ügyészség és a bíróság speciális felkészültségű, külön tanácsai ítélik meg. Tökölön pedig – úgy tudjuk – a fiatalkorúak börtöne működik. Lehet ezeket az osztályokat, részlegeket, tanácsokat, intézeteket fejleszteni, tökéletesíteni, sőt kell is, de az egészet felszámolni: aligha. A fiatalkorúak ügyeiben s persze a gyermekelhelyezési perekben intézkedő jogászokat fel kellene készíteni pedagógiai ismeretekből: neveléselmélet, -lélektan, és így tovább. A jogszabály-előkészítőknek is hasznára válna, ha praxist szereznének, mielőtt a joggyakorlat számára teendőket fogalmaznak meg. Fehér holló azonban, ha az egyetemi oktatók és a kodifikátorok leteszik a jogi szakvizsgát. A szaktárca nem egy munkatársa máig is úgy végzi a jogszabály-előkészítést, hogy életében nem vett részt bírósági tárgyaláson.
Arról természetesen nincs szó, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium gyakorlati ismeretek hiányában határozta volna el, a fiatalkorúak kedvéért átszabja a büntető törvénykönyvet. Ez a változtatás propagandacélokból történik. Amenynyiben megvalósulna, csak kárt okozna mindenkinek. Az érintett fiataloknak, az igazságszolgáltatásnak és a társadalomnak is. A büntethetőség korhatárát pedig bűn lenne leszállítani.
A szaktárca felforgató jellegű ötletei elfedik a lényeget: a szocialista–szabad demokrata kormány anyagi, szellemi és erkölcsi értelemben is hihetetlen rombolást végez. A munkanélküliség, a családok megrendült helyzete sokakat kitaszítottá tesz, a jövő bűnözői számára készíti elő a talajt. Nem tudhatjuk, a tizenvalahány éves romániai fiú végül elfogadja-e az otthoni viszonyokat, vagy nemsokára ismét a Blaha Lujza téren találkozhatunk vele. Társai biztos itt maradtak, számuk csak növekedni fog. Mint ahogyan azoké a családi drámáké, gyilkosságoké is, amelyeknek az utóbbi időkben tanúi lehettünk. Az úgynevezett modernizáció „eredményeit” immár jól visszatükrözik a bűnügyi krónikák.