Orwell magyar tanítványai

Az Angszoc iránt ellenséges gondolatokat táplálni csak határozatlan, szavak nélküli formában lehet, kifejezni pedig csak nagyon tág fogalmakban, amelyek egész csomó eretnekségre kárhoztatnak anélkül, hogy határozottan tudni lehetne, mik azok. Tény, hogy az újbeszélt eretnek célokra használni csak úgy lehet, ha egyes szavakat visszafordítunk óbeszélre. Ez a mondat például: Minden ember egyenlő, elmondható újbeszélül, de csak olyan értelemben, amilyenben elmondható, hogy Minden ember vörös hajú. Nincs benne nyelvtani hiba, mégis valótlanságot fejez ki, tudniillik azt, hogy minden ember egyforma nagyságú, súlyú vagy erejű. A politikai egyenlőség fogalma már nem létezik, ennek megfelelően az egyenlő szót meg is tisztították ettől a másodlagos jelentésétől. 1984-ben, amikor még az óbeszél a gondolatközlés megszokott eszköze, elméletileg fennáll a veszély, hogy újbeszél szavak használata közben visszaemlékezünk eredeti jelentésükre.
Elnézést kérek az olvasótól és a rovatvezetőtől, hogy ilyen hoszszan idézek Orwell 1984 c. művéből. Valójában koszorús íróink miatt teszem ezt, akik, úgy tűnik, nem ismerik George Orwellt. Különben nem várták volna meg azt, hogy Vincze S. Tamás vegye észre kitűnő olvasói levelében (Nem lesz Gyurcsány-emlékmű, Magyar Nemzet, január 11.) azt, miképpen manipulál a hatalom és annak jobb sorsra érdemes képviselője a magyar nyelvvel, a szavakkal. Vincze a legutóbbi esetre hívta fel a figyelmet, amikor az új kormánynegyed lefújását kétségbeejtő nyelvészeti trükkökkel kísérelték meg a közvéleménnyel elfogadtatni. De sorozatosan lehetne idézni a példákat („nem hazudtam, csak nem bontottam ki az igazság minden elemét”). Mit is mond Orwell? Milyen rendszerben szokásos ez a módi? Jó lenne ezt többeknek észrevenni, ott, a kormánypárti holdudvarban, főleg a széltében-hosszában ünnepelt szellemi nagyjainknak…
Erdélyi Gábor
Budapest