Tovább szegényedünk

K. Tóth László
2008. 01. 25. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hazánkra csapást mért már a négy évig tartó világgazdasági válság is, ám 1929-ben nem a magyar kormány tevékenysége idézte elő a nagyobb bajt. Most sem vonhatjuk ki magunkat az amerikai recesszió hatása alól, viszont az igazi csapást az jelenti, hogy miközben jelentős mértékű uniós támogatásokat vehetünk fel, a kabinet nem a hazai gazdaság felpörgetésével igyekszik javítani a ténykedése következményeként az Európai Unió által megengedettnél jóval nagyobb mértékben eladósított ország mutatóin, hanem a vállalkozások és a lakosság ellehetetlenítését eredményező magas közterhek további emelésével. S ennek meg is van a hozománya, aminek vonzataival szinte naponta szembesülünk. Tegnap például a Központi Statisztikai Hivatal közzétette az inflációs adatokat, amelyek minden várakozást felülmúltak: a 2007 elején készült elemzői felmérések a tavalyi évre még 6,5 százalékos inflációval számoltak, ám a valóságban 8 százalékkal romlott a pénzünk (amely csaknem duplája az uniós átlagnak), miközben az éves átlagos infláció 2006-ban (ó, boldog idők!) 3,9 százalék volt. A vártnál magasabb infláció miatt tavaly 4,5-5 százalékkal csökkentek a reálbérek, ám a fizetések értékének visszaesése valójában 6 százalékot tehetett ki. S miközben örömteli hírként tették közzé, hogy tegnap már el kezdték folyósítani a megemelt nyugdíjakat, az időskorúak kiadásai tavaly 10,7 százalékkal növekedtek, vagyis a pénzük értéke alaposan visszaesett.
Persze a legnagyobb mértékben – 24,6 százalékkal – a háztartási energia árai emelkedtek, miközben az élelmiszerek is 11,5 százalékkal drágultak.
S miközben a velünk versenyben lévő szomszédos országokban a külföldi és hazai vállalkozásoknak s a lakosságnak kedvezőbbé tették az adórendszert, idehaza a kormány a megszorítások s a kiszámíthatatlanság fegyverét veti be. Így nem csoda, hogy az autógyártók inkább Szlovákiában telepednek le, s hogy a hazánkba települt három nagy cigarettagyártó közül kettő már elhagyta az országot, mivel e cégeket az élőmunkára rakódó versenyképtelenül magas járulékok és egyéb terhek mellett az irreálisan nagy jövedéki adó is sújtotta. A kabinet úgy viselkedett, mintha a magyar állam az ukrán cigarettacsempészek ügynöke lenne, akik a legálisan működő cégekre kivetett sarcok miatt degeszre kereshetik magukat a feketén behozott dohánytermékekkel. Hazánkban a munkaképes korú lakosságnak alig több mint a fele dolgozik (legálisan), s miközben jó néhány üzem bezárta már a kapuit – gondoljunk csak a cukoriparra –, a munkanélküliség is lehangoló képet mutat.
Ám nem is a jelenlegi állapot okozza az igazi kilátástalanságot, hanem az, hogy remény sincs a helyzet javulására, mert idén sem várható érdemi változás. Az árampiac liberalizációja nem a beígért több szereplő miatt történő olcsóbb kínálatot eredményezte, hanem drágulást – a nyitás ugyan miért is hozott volna valami jót a lakosságnak –, s a gáz árát is legalább kétszer emelik még ebben az esztendőben. Ugyanakkor az élelmiszerek további drágulása is várható, mindez pedig az infláció növekedésének kedvez.
No, de ne legyünk ennyire pesszimisták, a végén még egyoldalúnak minősítik az – egyébként tényekre alapozott – értékelésünket. Pozitív változás is történt a makroadatok sorában, hiszen a nagyobb mértékű infláció jobban növelte a költségvetés bevételeit, így az elmúlt évi költségvetési hiány alacsonyabb lett a vártnál. Ez azonban nem a kabinet előrelátó gazdaságpolitikájának köszönhető, hanem a lakosságnak, amely magasabb árakkal járó többletkiadással maga fizette meg, amit a kormánytagoknak kellett volna, vagyis a hiánycsökkenést.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.