Zárszámadás idején

Nem kell messzebbre menniük a korábban Gorenjéért Burgenlandba utazóknak, hogy tapasztalhassák, mit jelent a tudatos vidékfejlesztés. A számottevő mezőgazdasággal nem rendelkező Ausztria falvai soha nem látott virágzásnak indultak, kihasználva az uniós lehetőségeket. A mezőgazdaságot jelentő kisgazdaságok osztrák sógorainknál a környezetgazdálkodási, vidékfejlesztési források megszerzésével példamutatók.
A magyar mezőgazdaság azonban koncepció nélkül sodródik. Mit látunk továbbra is? Állattenyésztésünk mélyponton, sőt lassan már a megszűnés közelében. Igaz, ígérgetéseket hallottunk a milliárdos támogatásokról. A magyar mezőgazdaság ezer sebből vérzik, továbbra is rendezetlenek a birtokviszonyok, nyitott az agrárolló, hiányzik a kockázati tőke. Az elmúlt idestova két évtizedben mást se hallhattunk, hogy nem vagyunk versenyképesek. Ez, kérem, egy nagy füllentés. Igenis azok vagyunk, de nem lelketlen kufároknak kell a mezőgazdaságot kézbe venniük. Nem intervencióra kell a gabonát termelni és beadni, minden munka nélkül biztos árat elérni, hanem munkával kell pénzt kereskedni. Nem véletlen az, hogy a hazai bankok közgazdászai érdekeltséget szereztek a mezőgazdaságban. Agrárközgazdászainknak nem megrendelésre kell készíteni politikát támogató értékeléseket, hanem a gazdasági adatokon alapuló stratégiát kell kidolgozni és ajánlásokat tenni.
Agrárközgazdászainknak tudniuk kell, hogy a kilencvenes években a világban meglévő három hónapnyi gabonatartalék mára kéthetire csökkent. Elképzelni is rémisztő, hogy mi történik, ha megtizedeli a termést egy időjárási anomália, miközben az egyre zsugorodó mezőgazdaságilag művelhető területen is ipari alapanyagokat, energiát állítunk elő. A jövőnk érdekében meg kell akadályozni, hogy további erdőket vágjanak ki bioenergia céljára, ahelyett, hogy alternatív forrásokat és energiatakarékos technológiákat támogatnánk, nem szólva az ésszerű energiatakarékosságra való nevelésről. A fejlődő országok iparosodása már megengedi számukra is az igényesebb élelmiszer beszerzését. Az iparosodás Kínában és Indiában is a mezőgazdasági területeket szorítja vissza, egyben csökkenti az agráriumban foglalkoztatottak számát. Az élelmiszer ismét stratégiai jelentőségűvé vált, így ez egy kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országot a gazdasági fejlődés útjára állíthat.
Határozott, az Európai Unión belül magyar mezőgazdasági protekcionizmust képviselő programmal kell fellépnünk. Csak meg kell néznünk, hogy mit tesz a francia, a spanyol agrárdiplomácia és nemzeti politika. Hazánk talán egyetlen megmaradt és még nem elkótyavetyélt értéke a kiváló mezőgazdaságra alkalmas területe, földrajzi-éghajlati adottsága. Ezt kell jól kiaknáznunk azzal, hogy végre szakmailag jól megfogalmazott programokra beinduljanak az uniós források, ellentétben az eddigi semmittevéssel, amikor még a pályázati kiírások sem születtek meg. Hogy lesz ezekből az ígérgetett ezermilliárdokból akár csak egy forint is?
Nem lehet, sőt egyenesen hibás csak nagy- és kisgazdaságokban gondolkozni. Mindkettőnek más a szerepe. A nagygazdaságok az árutermelést szolgálják, míg a kisgazdaságok a települések önellátását, a vidékfejlesztést hivatottak biztosítani, melyhez megfelelő kis- és nagykereskedelmet, értékesítési szövetségeket kell kialakítani, korrekt üzleti alapon működtetni, kizárva minden eddigi maffia típusú aktivitást. Ehhez szerencsére megvan a gazdálkodók hite és akarata, szakmai felkészültsége.
Rendet kell tenni a tárcához tartozó kutatóintézetek területén is. A romjaiban is kiválóan teljesítő műhelyek az elmúlt hat évben irányítás és támogatás nélkül vegetáltak. Alaptámogatás és szakmai gondoskodás mellett mozgatórugói lehetnének a mezőgazdaság kibontakozásának. Ehhez azonban megfelelő szakmai vezető kellene a tárcán belül, aki felismeri a kutatás és az innováció jelentőségét. Az a bizonytalanság, ami ezen intézményeket érte és éri, a kormányzati felelőtlenség egyik iskolapéldája. Most, amikor a kormányfő a tárcákat értékeli, talán ezeket a sorokat is figyelembe vehetné.

A szerző az MTA tagja