A brnóiak nyakán a kés

Háromszor is (2001, 2004, 2005) szerepelt már a legjobb négy között, a sokszor angol megfelelőjeként emlegetett Final Fourban a Pécs a női kosárlabda Euroligában, tehát elvileg nem különösebben nagy tett, ha ma bejut a nyolc közé. A nemzetközi mezőny megerősödése és a magyar hanyatlása közepette a mostani siker mégis már-már felérne a három, négy és hét évvel ezelőttivel.
Ám hogy összehasonlításról egyáltalán beszélhessünk, ahhoz a MiZo Pécs 2010 csapatának ma idegenben le kellene győznie a szinte a cseh válogatottal egyenértékű – sőt légiósainak köszönhetően annál erősebb – Brnót, a sorozat két évvel ezelőtti nyertesét. A párharc múlt keddi első összecsapása azt mutatja, a feladat nem lehetetlen. Iványiék szinte végig vezettek, csak a hajrára fogyott el a szufla, a házigazda akkor fordított 71-67-re. A pénteki második találkozón hasonló volt a koreográfia, de a Pécs a legvégén tudott újítani, s az 58-55-ös győzelemmel összesítésben egyenlített. A továbbjutásról döntő harmadik mérkőzést ma szintén Brnóban rendezik. Rátgéber László, a magyar együttes vezetőedzője egyszerre hideg fejjel és túlfűtötten beszélt csapata esélyéről:
– Tisztában vagyok azzal, hogy a Brno a párharc favoritja. S nem csupán azért, mert jobb és magasabb játékosokból áll. Hanem mert el kell ismernünk, az első két mecscsen szinte valamennyi klasszisa tudása alatt teljesített. Ez kilenc játékost jelent, ami nem csekélység. Tehát van honnan feljebb kapaszkodnia a cseh gárdának. Nálunk viszont a meghatározó emberek közül Iványi, Fegyverneky, Vajda és Graziane eddig a maximumot nyújtotta, egyedül Podrug játékában van tartalék. Iványitól ráadásul nemhogy maximumot, még azt sem szabadna követelnem, hogy pályára lépjen. Még az első összecsapáson megpattant több ér a talpában. Iszonyú fájdalmai vannak, ezzel a sérüléssel az átlagemberek napokig az ágyat nyomják. Múlt hét kedd óta egyszer sem edzett, csak pénteken játszott. Mivel róla van szó, tudom, ma is fog, de hogy milyen formában, az megjósolhatatlan. Mindezek dacára kihasználhatjuk a lélektani előnyünket. Éreztetnünk kell a csehekkel, hogy az ő nyakukon van a kés. Ha ezúttal is meg tudjuk akadályozni a gyors indításokat, s nem futnak át rajtunk, nem ugranak át a fejünk felett, akkor lehet keresnivalónk. Velünk lesznek a szurkolóink is, akiknek köszönhetően kisebb támogatás mellett is hazai pályán érezhetjük majd magunkat.
A lélektan tehát fontos fegyver, de ellenszélben mit sem ér. Rátgéber is kesereg az első meccs miatt, amit elfújtak a bírók, de abban bízik, ugyanez még egyszer nem fordul elő.