A józan ész nevében

A nagy hirtelen elkezdett felvilágosító tevékenység nem egyszerűen elkésett, hanem további félelmeket gerjeszt, hiszen ha eddig nem mondtak igazat, akkor miért pont most törne ki rajtuk az igazmondás kényszere? A kétségeken az sem segít, hogy az MSZP „fizetett politikai hirdetésben” teszi közzé, miszerint minden demokrácia alapja a tájékozott választás

A népszavazás intézményéről már sokat és nagyon okos dolgokat nyilatkoztak szocialista hozzáértők. Világossá tették, miszerint a népszavazás addig demokratikus aktus, amíg csak elméleti lehetőségként létezik, azaz senki nem akarja megrendezni. Mert a gyakorlati népszavazás az utcára vitt politizálás eszköze, amellyel csak demagógok és populisták élnek elsősorban, azért, hogy gyengítsék a képviseleti demokrácia hatékonyságát, rombolják a parlament tekintélyét. Öntudatos szocialista nem rajong a (Fidesz kezdeményezte) népszavazásért, de nem is retten meg tőle. Gyurcsány Ferenc első reakciója az volt a referendum hírének hallatán, hogy nosza, gyerünk, megnyerjük. Tudjuk, Gyurcsány van akkora politikai lángész, hogy egyedül is megnyerjen egy népszavazást, ám pártja mostanában nem engedi teljes erkölcsi, szellemi pompájában kibontakozni.
Az MSZP kampánycsapata – ugyan nem mondott le a diadalról – a választás megnyerésénél visszafogottabb, már-már alázatos célt tűzött ki. Juhász Ferenc, a szocialista kampány koordinátora így foglalta össze a maga és pártja reményeit. „A szocialista pártnak a népszavazással az a célja, hogy megakadályozza a Fidesznek az egészségügyi és az oktatási reform egy-egy elemének szétzilálására irányuló szándékát, akaratát.” Később így folytatja: „A nem szavazatok többségbe kerülésére ebben a pillanatban nincs esély, arra viszont igenis van, hogy az igenek számát jelentősen csökkentsük, és megakadályozzuk kétmillió igen szavazat megjelenését.” Akár dicsérhetnénk is Juhász Ferencet: végre egy szocialista megnyilvánulás, amelyik megmarad a valóság talaján, s nem akar hagymázas rémálmokat tényként közölni. Ám ha végiggondoljuk Juhász szavait, nem mást mond a nagy koordinátor, mint azt: a szocialista párt leghőbb vágya, hogy megakadályozza a többség akaratának érvényesülését. Egy (állítólagos) demokratától felettébb sajátos álláspont.
Vereséget célzó kampány volt már, a közelmúlt történelmében is. A Fidesz különösen figyelemre méltó eredményeket mutatott fel ebben a diszciplínában, a 2002-es választási tehetetlenség még becenevet is kapott: előnymegtartó kampánynak hívták. A 2006-os kampányt nem nevezték el, csak csinálták utolérhetetlen sikertelenséggel. Láthatjuk, az MSZP-nek lenne hova nyúlnia, amennyiben tiszta szívből vesztésre vágyik, ám a párt annyira innovatív, hogy megkeresi a saját útját a leégéshez.
A szocialisták különös céljához – úgy mozgósítsanak, hogy paszszivitásra késztessék az embereket – a meggyőzés különös eszközeire van szükség. Tévéhirdetéseket például egyáltalán nem készítenek, mert a tétlenkedést nehéz szociálisan érzékenyen megfilmesíteni. Ezért az agytröszt a választópolgárok tájékoztatása és ballib szempontú felvilágosítása mellett döntött, miként az egy haladó szellemű párt esetében illendő és helyénvaló. Tájékoztatásra és felvilágosításra valóban rászorul a magyar társadalom, különösen a kormánytól és a kormánypártoktól érkező információkat kell megvizsgálni, értelmezni, magyarázni, lefordítani, kiigazítani, helyretenni. Vajon ha az MSZP kampánya valósághű képet festene a társadalomról, igazat szólna a koalíció eddigi tetteiről és céljairól, pontosan meghatározná a „reformok” rövid és hosszú távú hatásait, akkor arra ösztönözné a választópolgárokat, hogy önként és dalolva lemondjanak alapvető demokratikus jogukról, illetve legelemibb érdekeikre nemet mondjanak? A baloldal – amennyiben nem kényszerítik, márpedig nem nagyon szokták – nem kockáztatja a sikert, holmi tisztességes, becsületes jó hírért cserébe. Ezért nem árt, ha mi is tájékoztatjuk a közvélemény általunk elérhető részét arról, miről is tájékoztat az újonnan felállított speciális „Táj. hivatal”, az MSZP népszavazási kampánystábja.
Közpénzből finanszírozott, első tájékoztatójukból arról okosítják ki a népet, hogy miről szól a reform, a népszavazás és a demokrácia. Húsz sorban. Inkább hézagosan, mint vázlatosan, bár félő, a párt vezető ideológusai sem tudnának kimerítő választ adni ezen kérdésekre. Mindjárt kezdetként közlik velünk, hogy a választópolgár sok félrevezető információt hall majd az egészségügyi és oktatási reformmal kapcsolatban. Igazuk van. Olyannyira, hogy a következő mondatokhoz rögvest prezentáltak is egy félrevezető információt. Azt állítják ugyanis, hogy az ellenzék a sikeres népszavazás nyomán gyors kormányváltást ígér. Nos, ez nem igaz. Gyors kormányváltásról maga a kormány, valamint az őszödi beszédben emlegetett, a kormány által fölkészített legbefolyásosabb lapok vezető publicistái sápítoznak. Az ellenzéki politikusok és az ellenzéki sajtó arról beszél, hogy egy működő demokráciában milyen következményekkel járna egy, a koalíció döntéseit elsöprő többséggel elutasító referendum. A magyar demokrácia állapotára nézve, valóban sajnálatos, hogy az ellenzék politikusai, újságírói, szavazói és szimpatizánsai is tökéletesen tisztában vannak a működő demokrácia és a koalíció által követett gyakorlat óriási különbségeivel, ezért még véletlenül sem, a koalíció kedvéért sem tévesztik össze a kettőt. Viszont naiv módon soha nem mondanak le arról, hogy hazánk elképesztő állapotain javítsanak valamennyit, hogy az 1989–90-ben meghirdetett demokrácia értékeit őrizzék, hirdessék, továbbadják, megvalósítsák. Az ellenzék kifejezett antidemokratikus eljárásnak tartaná, ha az általa hozott törvényt egy utólagos népszavazás hatására kellene megvilágítani a lakosság előtt. Márpedig az MSZP hirdetési szövege pont erről árulkodik: „Ezekben a napokban intenzív tájékoztatásba kezdünk, aminek során bemutatjuk a változások lényegét és várható hatásait, hogy végre reálisan, gerjesztett félelemtől mentesen láthassa Ön is a jövőt.” Az oktatási reform öt, az egészségügyi másfél éve folyik, zajlik, hömpölyög. Törvényeket hoztak róluk, az ellenszegülőket folyamatosan büntetik. Talán nem vált volna a demokrácia kárára, ha ez idő alatt közlik a változások lényegét és várható hatásait, mert nem a kritika, az elméletben és gyakorlatban megalapozott elutasítás gerjeszt félelmeket, hanem az elhallgatás és elhallgattatás. A nagy hirtelen elkezdett felvilágosító tevékenység nem egyszerűen elkésett, hanem további félelmeket gerjeszt, hiszen ha eddig nem mondtak igazat, akkor miért pont most törne ki rajtuk az igazmondás kényszere? A kétségeken az sem segít, hogy az MSZP „fizetett politikai hirdetésben” teszi közzé, miszerint minden demokrácia alapja a tájékozott választás. Viharos öröm kavarja fel lelkünk, hogy a legnagyobb kormánypárt ismeri a demokrácia egyes alapelveit, ugyanakkor bú és bánat apasztja szívünket: ha ismeri, miért nem aszerint cselekszik? Azt mondja, ma már választhatunk különféle termékek és szolgáltatások közül, csak éppen arról nem dönthettünk, hogy akarunk-e választani. Különböző egészségbiztosítók, esetleg egészségpénztárak közül. Tájékozottan választhatott-e a választó, ha az MSZP elhallgatta, letagadta, hazugságnak nevezte valódi szándékait, ráadásul az egészségügy reformjáról szóló törvényt úgy szavazták meg, hogy még a képviselőknek sem volt módjuk megismerni a teljes szöveget?
Megjegyzendő: a kampány kezdete óta az MSZP semmiféle tájékoztatással nem szolgált a reformok nyomán bekövetkező választások lényegét és várható hatásait illetően.