A rendíthetetlen ólomkatona

Pontosan lehetett tudni, mit fognak mondani. A politikai élet egy húrra van hangolva, örüljön, aki még nem unja. Csütörtök éjjel Molotov-koktélt dobtak öt MSZP-s képviselő házára. A cselekmény értelmetlen, nem lehet más célja, mint hogy áldozatot faragjon a bűnösből. Aligha hitte a koktéldobáló, hogy ettől majd megszavazatlan marad a pénztártörvény. Az MSZP nemcsak fegyelmezett párt, ahol pénzbüntetés jár a kiszavazásért, hanem aktivisták gyülekezete is. A többség talán meg is van győződve róla, hogy nincs jobb a pénztártörvénynél. A kisebbség talán gondolkodik is, de nagy úr a megélhetési politika. Ki a fene szeret kipottyanni a parlamenti patkóból, netán a polgármesteri székből is?
E provokatív és felesleges csütörtök éjszaka után megszólal este Orosz József az ő Kontrájában. Rezegnek a fekete pillák, amikor kérdezni kezd. Képviselő asszony! Nem fél? Hogy alszanak el a gyerekek? Mit mond nekik? Meddig virrasztanak ma a dunaújvárosi éjszakában? Képviselő úr! Most mi lesz? Az ön felesége óvónő. Nem költöznek el a felnőtt gyerekekhez?
Orosz József nem rossz újságíró, ő taníthatja a Manipuláció című tantárgyat a Havas Henrik-iskolában. Pontosan tudja, meddig kell megrendültnek lenni, mikortól kell feneket nyalni, és hol kell taposni. Sőt még azt is pontosan tudja, hogy mit nem kell megkérdezni, nehogy kiderüljön a lényeg. A lényeg ugyanis Orosz számára lényegtelen. Neki a koncepciót kell vinnie, a szoclib oldalt kell szolgálnia, ki tudja, szívből-e vagy érdekből. Hűsége és rendíthetetlensége dicséretes. Csak annyit mutat meg a valóságból, amennyit érdekében áll, amennyi a képébe beleillik. Fel sem merül benne, hogy megpendítse, vajon mitől repkedhetnek a Molotov-koktélok. Hogy talán okuk van. Hogy nem illene erőből, mindenáron, a többség ellenében kiárusítani minket. Hogy illene meghallani, miről fecseg a mély. De hát hallani valahogy nem jól hallanak. Vagy nem értik, mit jelent a szó. Hisz meghallgatták az őszödi beszédet is, és nemhogy akkor felálltak és hazamentek volna, hogy na ezt már nem, ezt csináljátok nélkülünk, hanem még jobban összezártak. Lehet, hogy tényleg máig hiszik, az ő dolguk megforgatni az egész világot. Akik meg ezt elhitették velük, ülnek a pénzeszsákjaikon. Az ő kertjébe bezzeg nem szokott Molotov-koktél repülni. Az ő villaépítésüket soha nem szokta az APEH megvizsgálni.
Ezt a gárdát őrzi hol rebegő könnyes pillákkal, hol meg gyűlölettől fröcskölő szájjal Orosz József. Csak nehogy úgy végezze, mint Andersen rendíthetetlen ólomkatonája. Amikor a huzat besodorja majd a tűzbe tüllszoknyás kis Gyurcsány-balerináját, ő utána esik, és nem marad más belőle, csak egy kis, dobogó szív: Hűségem örökké elkísér.
(Kontra. Klubrádió 99,5.)