Áruló

Hát ez nem jött ki jól, drága Albán Úr, éppen nyerésre álltam, amikor beleszólt. Régi játékom nékem, hogy felidézem a Ben Hur nevű filmből a kocsiversenyt, itt a kis asztalomon. Van néhány üres halkonzerves doboz, azok a lovas kocsik, az ujjammal szoktam őket vonszolni körbe, a többit meg hozzáképzelem. Mert ugyanis nem nehéz, mármint a hozzágondolás, hiszen vagy hússzor láttam a filmet, amelyben a szegény nép rétegei végül győznek a tőkés rómaiak fölött. Legalábbis, nekem úgy tűnt, hogy arról szól, ezért néztem meg többször is. Ma éppen a tonhalas szekér állt nyerésre, mivel a többi négy öszszeütközött a hamutartó tövében. Önnek azonban teljesen igaza van, ez most nem fontos. Tegnap például a makrélás kordé győzedelmeskedett. Mindegy. Hát igen. Az a helyzet, aranyos Albán Úr, hogy elhűlve olvasom a sajtó hírében, hogy több százezer ember pártolt át a Szocialista MSZP Párttól ahhoz az égetnivaló Fideszhez. Kérem, ez árulás. Ez a sok ember valamennyien áruló. Nem kell félni a szavaktól, ez így van. Irtózatos dolog, rettegő kis Albán Úr, hogy ez a népes tömeg eltántorodott a reformok oldaláról, és húzza az Orbán Viktor lopott pénzzel megrakott politikai szekerét. El sem hiszem, hogy akad ilyen piszok fráter a baloldalon. A Fideszhez állnak oda, a vakok. Eh, Albán Úr, rémes időket élünk. Tenni kellene valamit. És tudja mi a legborzasztóbb az egészben, fürtös kis Albán Úr? Hogy akadhatnak könnyelmű és felületes megfigyelők, ilyen például az a sok marha politológus, akik szerint én is ilyen ember vagyok. Mert hogy erősen elhatároztam, hogy a népszavazásonra is elmegyek, és úgy szórom majd az igeneket, mint bolond pék a lisztet, valamint a következő választásokon is a Fideszre fogok szavazni. Csak nagyon zavar, hogy esetleg egy kalap alá vesznek azzal a sok trógerrel, aki átsunnyogott az Orbán Viktor mögé támogatónak, holott eredetileg szocialistának kellene lenniük. Szeretnék itt különbséget húzni, megdermedt Albán Úr. És ugyanis nem pártoltam át ahhoz a tolvaj Fideszhez, hanem lelketlenül rájuk szavazok. Virtigli MSZP-s voltam, vagyok és leszek, csak éppen elfogyott a pénzem, amiből. Hát ez van. De a szívem a Gyurcsány Ferenc Úré, vagy aki majd utána lesz Szocialista Kormányfő. Meg hiszek is a Gyurcsány Ferenc Úrban, meg abban is, aki majd őutána, hiszek ám, már így látatlanban is. De a pénzem már csak a hitre elég, ez tény. Büszke baloldali maradtam, ez ugyanis könnyű, mert nem kerül semmi összegbe, és itthon is lehet csinálni, akár fekve is. Ellenben a piacon, a boltban meg a rendelőben nem olyan könynyű büszke baloldalinak lenni, részben mert nem tudok vásárolni belőle semmit, részben meg kinevetnek. Olyan is volt, hogy leszidtak. Úgyhogy én okos választói döntést hoztam, hogy a Fideszre szavazok, mert ebben a disznóólban most már tényleg rendet kellene csinálnia valakinek, de meg fogom mondani mindenhol, hogy ez csak politikai döntés a részemről, és rögtön utána megint baloldali leszek, amikor lesz egy kis megtakarított pénzem, meg amikor ez a gazember Orbán elkezdi úsztatni a koronát a folyón közpénzből.

Lejegyezte: Csermely Péter