Az öngólkirályt nem koronázzák meg

Szédületes látvány lehetett, ahogy hat évvel ezelőtt a madagaszkári bajnokságban szereplő Stade Olympique de l’Emyrne futballistái egymás után rugdosták a labdát saját kapujukba az AS Adema elleni találkozón, meg sem állva egészen 149-ig, mivel nem tudtak napirendre térni egy szerintük téves játékvezetői ítélet felett. Tettükkel mindenesetre örök időre bérelt helyet szereztek maguknak a rekordok könyvében, mint ahogy sok más labdarúgó is eme kétes dicsőség kapcsán válhatott a sportág emlékezetes figurájává.
A nyolcvanas–kilencvenes évek olasz válogatottjának védőjátékosa, Riccardo Ferri egyenesen specialistának számít ezen a téren, pályafutása alatt ugyanis nyolcszor talált saját kapujába Serie A-s mérkőzésen, míg a német Bundesligában hat öngólig jutott Manfred Kaltzot egyenesen „öngólkirálynak” nevezik arrafelé.
Pentti Kekkolának még ezt is sikerült túlszárnyalnia, a finn játékos 1986-ban öt öngólt jegyzett egy idény alatt; hasonló bravúrra csak az angol Middlesbrough-ban futballozó Robert Stuart volt képes még az 1934–1935-ös bajnokságban. Itthonról Kuttor Attila teljesítménye érdemel említést, aki a 2004–2005-ös szezonban, a Fehérvár játékosaként négy alkalommal késztette megadásra saját kapusát.
Az egy mérkőzésen lőtt legtöbb öngól tekintetében a belga Staf van den Buijs verhetetlennek tűnik. A Germinal Ekeren védője három öngólt vétett 1995 decemberében az Anderlecht elleni bajnokin, így csapata 4-2-re simán kikapott. Ha nem ennyire peches, az Ekeren meg is nyerte volna az összecsapást… Az angol Chris Nicholl 1976 márciusában azt a bravúrt vitte véghez, hogy az Aston Villa–Leicester City bajnoki mérkőzésen négy gólt is szerzett, igaz, a végeredmény így is csak 2-2 lett. Válogatott mérkőzésen az olasz Sandro Salvadore három perc alatt vágott kettőt saját csapata hálójába 1970-ben, Spanyolország ellen (2-2), aminek következtében Ferruccio Valcareggi azonnal ki is tette a nemzeti együttesből, a Juventus hátvédje ezért lemaradt a mexikói világbajnokságról.
Hihetetlen sorozatot produkált a Leicester City védője, Frank Sinclair is, aki 1999-ben egymást követő két hét végén is saját kapujába talált, ráadásul a mérkőzések utolsó perceiben, így csapata az Arsenal és a Chelsea ellen is fontos pontokat hullajtott el. Az 1993–94-es szezonban játszott utoljára a német első osztályban a Wattenscheid gárdája, amely annak is köszönhette akkori búcsúját, hogy játékosai a 28. és a 31. forduló között, éppen a sorsdöntőnek számító játéknapokon vétettek sorozatban négy öngólt. A Bayern München egykori hátvédje, Helmut Winklhofer pedig az ARD tévéadó szerint egyenesen a hónap gólját szerezte az 1985–86-os idény augusztusi nyitó fordulójában, amikor a Bayer Uerdingen ellen 1-0-ra elveszített mérkőzésen 35 méterről védhetetlenül ágyúzott Jean-Marie Pfaff kapujába.
Szerencsétlen mozdulat döntött az angol FA-kupa 1987-es és 1991-es fináléjában is, előbb Gary Mabbutt (Tottenham), majd Des Walker (Nottingham) is öngólt lőtt a hosszabbításban, csapatuk pedig kikapott. A 2001-es UEFA-kupa legendás döntőjének 116. percében az Alavés védője, Delfi Geli csúsztatott saját hálójába, így a trófeát az 5-4-re diadalmaskodó Liverpool szerezte meg. Érdekes az angol Jonathan Woodgate esete is, aki 2004 nyarán szerződött a Real Madridhoz, ám sérülése miatt csak jó egy évvel később debütálhatott a királyi gárdában. Pechjére rögtön öngóllal kezdett a Bilbao ellen, s végül még egy piros lapot is begyűjtött.
Sokkal rosszabbul járt a tragikus sorsú kolumbiai Andrés Escobar, akivel azután végzett tucatnyi pisztolygolyó, hogy az 1994-es egyesült államokbeli vb-n öngólt jegyzett a házigazda elleni csoportmérkőzésen. A szemtanúk közé tartozott a játékos barátnője is, akinek elmondása szerint a gyilkos a dél-amerikai kommentátorok szokását utánozva hosszú Góóóól!-t kiáltott, mielőtt leadta a halálos lövéseket. A dél-afrikai Pierre Issa épp bőrrel megúszta, pedig róla négy évvel később két labda is bepattant a franciákkal vívott vb-találkozón. Igaz, a hivatalos statisztika szerint a második találatot Thierry Henry jegyzi.
Gary Neville és Paul Robinson, az angol válogatott védelmének két oszlopa is képtelen gólt hozott öszsze Zágrábban 2006 októberében, a Horvátország elleni Európa-bajnoki selejtezőn. Ha az a fránya fűcsomó nem éppen a kapus lába előtt változtatja meg a labda útját, az idén nyáron talán az angolok is ott lehetnének az Eb-n.