Az összeesküvésvád megalapozott

Lapjuk szerdai számának 7. oldalán újból éleslátását és bátor szókimondását igazolja Csontos János Összesküvés-gyakorlat című írása. Cikkével amiatt is egyet kell értenem, mert magam ezt már a tévéostrom előkészítése óta érzem, egyre több elem erősít ebben, és persze ismerőseimnek rendszeresen el is magyarázom, miről is van szó.
Az ostrom előkészítése nekem az aznapi Kossuth téri tüntetésen tapasztaltakat jelenti, amikor Toroczkai László a mikrofonon keresztül hívta a tüntetőket a Szabadság térre. Láttuk, amikor erre a kerítésen túlról átvezényeltek rendőröket, majd láttuk a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium sarkától, hogy nemhogy megakadályozták volna a térre való bejutást, inkább kísérte a rendőrautó a tömeget. Az ottaniakat a Hír TV-ben láttuk este, majd később, azt is érezve, hogy ez kitervelt provokációnak kellett lennie, szerintem: színpadi díszlet az önkormányzati választások legalább budapesti megnyerése érdekében. A későbbi napokban feltűnt a téren egy figura, akiről lerítt, hogy nem azért ment oda, amiért mi, és ezt a férfit október 23-án az Astoriánál láttam, amint tőlünk egy-két méterre hirtelen előkerült fiatalokat irányított a tömegben, és ezek a fiúk az „Ölik a magyarokat a Kossuth téren!” felkiáltással próbálták az embereket az Astoria felé terelni. Az aznapi rendőrterror tudatos előkészítése csak úgy történhetett, ahogy Csontos János sejti. A legmagasabb szintű rendőri és politikai vezetésnek kellett meghatároznia az akcióba bevont egységek számát, a „kellékek” megnevezését, raktárból való kivételezését, kiszállítását, deponálását, használatuk begyakorlását, a harci alakulatok előző esti felkészítését, felbőszítését, felhívva a figyelmet, hogy mire készüljenek, hogyan reagáljanak. Másnap az azonosítók levételét, a maszkok feltételét, a csapatok közti kommunikációt, azok mozgatását, végül a nyilvánvalóan nem az eredeti cél szerint alakuló események le nem állítását.
A végső cél ugyanis csak az lehetett, hogy a nagygyűlés jelentős része essen ennek a vérengzésnek az áldozatául, hiszen annál jobban lehetett volna az egészet a békésen hazaindulók, így a Fidesz nyakába varrni. Ugyanígy utasításra nem avatkoztak be korábban a tévé mögött tétlenségre kárhoztatott egységek, mert minden a rejtett forgatókönyvek szerint folyt. A nyilvánosság felháborodása miatt támadt zűrzavarban pedig sorra kilógnak ennek a sötét praktikának a lólábai, amit a lakájsajtó szeretne eltüntetni, de nem fog menni: ők fognak menni.
Hazug társaságtól nem szabad egyetlen kijelentést sem elfogadni, hiszen elemi érdekük a hamis látszatok gyártása és fenntartása. Ezen nőttek fel, nem értenek máshoz. Ugyanez áll a többire is, és itt meg kell jegyezzem, hogy a Fidesz választási nagygyűlését meg kellett volna tartani, hiszen kizárt, hogy odáig elmentek volna akkor, amitől október 23-án már nem riadtak vissza. Én az államfő felelősségét már szeptember 27-én felvetettem, és egy azóta sem megválaszolt levélben neki is elküldtem véleményemet, amiben az volt a végső kérdés: lehet-e egy dologban két ellentétes értelmű igazság?
Ha tehát a miniszterelnököt jogtalanul támadjuk, elmondva rá a halmozottan akár életfogytiglant is érdemlő vádakat, akkor a nemzet egységének őre, az államfő köteles ezt kikérni a kormányfő nevében, egyben felszólítva őt is erre: védje meg magát, hiszen nem hagyhatja szégyenben sem magát, sem az országot, benne a köztársaság elnökével. Ha jegyeztem volna, mi mindent írtak önök erről az emberről és csapatáról, amivel mi is egyetértünk, már régen a bíróság előtt kellene ülniük. Kíváncsi lennék, hol vannak például a tévéostrom frontvonalában megismert kigyúrt fiatalok, mert sok helyről hallottam, hogy ők is provokátorok voltak.
Csontos János gyanúja megalapozott.
Szőts András
e-mail, Budapest