(bennem van-e )

Én nem tudom, és nem is akarom kétségbe vonni, hogy a helyes kislányok, a Kovács Pistike-szerű fiúcskák, továbbá a megbízható külsejű élemedett hölgyek és urak, valamint a sztármanökenek kitűnő reklámhordozók. Ennek ellenére jobban szeretem, ha egy politikus például saját képében reklámozza önmagát, pártját és kormányát, továbbá az eszmét, amelyet képvisel.
Persze régi, kedves kommunista-szocialista hagyomány, hogy egy-egy pártkongresszuson kisdobosok hada lepi el az üléstermet, s virágcsokorral kedveskedik a küldötteknek, akikről messziről lerí, mennyire gyermekszeretők. Nemrégiben láttam egy filmfelvételt: Sztálin a Vörös téri mauzóleum mellvédjén jóságos mosollyal magához ölel egy kislányt, név szerint Gela Markizovát. Történelmi tény, hogy rövid idővel később ennek a gyermeknek az apját kivégeztette, anyját pedig börtönbe vettette.
De nálunk most demokrácia van, ezek a példák rosszindulatúak és elavultak. Gyurcsány Ferenc ugyan néhány éve megtalált a Rózsadombon egy elveszett kislányt, de vagy ő maga, vagy tanácsadói hamar rájöttek, hogy Hamupipőke és a királyfi esete sokkal életszerűbb, mint ez a történet. Tény azonban, hogy a szabad demokratákat Kovács Pistike a hátán vitte be a parlamentbe, ezzel mintegy áldását adva Horváth Ágnes rózsaszínű sivatagi retiküljére.
Ám a múltra történő utalások helyett nézzünk egy konkrét, mai példát.
Valószínűleg a nyájas olvasók közül is sokan látták valamely tévéadón azt a közérdekű közleményt, amely a kormány Új Magyarország-programját népszerűsíti. Íme a szöveg: „Van egy ország Európában. Abban az országban van egy város. Abban a városban van egy ház. Abban a házban van egy kislány. (Egy bájos kislány jelenik meg a képernyőn.) Abban a kislányban ott van az egész ország… Mert az az ország, amiről álmodunk, amit létre szeretnénk hozni, nem lesz, hanem van. (Majd megbízható urak, hölgyek, családok, kisfiúk ismétlik): Bennem, bennem, bennünk… Hozzunk létre egy jobban működő országot, olyat, amilyet szeretnénk magunknak. Mert felelősek vagyunk a sorsáért, rajtunk múlik, hogy milyen lesz. Új Magyarország… Benned van.”
Ha alaposan tanulmányozzuk ezt a szöveget, rájövünk, hogy teljesen értelmetlen, legalábbis dodonai. Nekem azonban van egy-két ötletem, amely tartalommal töltené meg, s eleget tenne az általam említett konkrét kívánságnak, miszerint jobb, ha egy politikus önmagával, illetve konkrét példákkal reklámozza önmagát. Az általam kreált szüzséket meleg szívvel ajánlom pártunk-kormányunk figyelmébe. Tehát: „Van egy ország Európában. Abban az országban van egy város. Abban a városban van egy ház. (A kamera most a Blaha Lujza tér környékének egyik házát, majd kapualját mutatja.) Abban a házban van egy kapualj. Abban a kapualjban van egy ember. (A képen egy alvó hajléktalan látszik.) Abban az emberben benne van az egész ország… (A hajléktalan felriad, és így szól): Bennem.” A következő ötletem a fenti szöveg némi módosítással: „…Abban a városban van egy utca. Abban az utcában volt egy tüntető és nyolc rendőr. (A tüntető a földön fekszik, a rendőrök gondosan belerúgnak.) Abban a tüntetőben és a rendőrökben benne van az egész ország. (Símaszk mered ránk.) Bennem…”
Végül: „…Abban a városban van egy ház. (A képernyőn a Parlament épülete.) Abban a házban van egy ember. (Gyurcsány Ferenc jelenik meg a képernyőn.) Abban az emberben benne van az egész ország. (Miniszterelnökünk szégyenlős mosollyal, kislányszerűen meghimbálja magát.): Bennem…” Ez még rímel is arra: „Aranycsákó a fejében, Magyarország a szívében.”
Hogy nem praktikusabb-e így, én nem tudom…