Beöntés

Több érdekességet is megtudhattunk a szabad demokratáknak az elmúlt hét végén megtartott népszavazási kampánynyitóján. Ezek egyike Kuncze Gábor esete volt (maga mesélte el) még valamikor régen, a Sportkórházban. (Valószínűleg az átkosban.)
Tanulságos történet. A volt pártelnök valami sportsérülés miatt került a kórházba, műteni kellett. Mivel a torlódások miatt maga a kórház sem tudta, mikor kerül kés alá jó Gábor, biztos, ami biztos, várakozó sorstársaihoz hasonlóan ő is naponta beöntést kapott, majd azt követően diszkoszvetőkkel és futballcsatárokkal kellett megküzdenie az illemhelyre való bejutásért. Az esetet (eseteket) Kuncze Gábor a kor orvostudományával kapcsolatban hozta párhuzamba a kampánynyitón. Idézem: „Miközben az orvostudomány fejlődik, közben semmit sem tettünk az egészségügyi rendszer megváltoztatásáért. Beöntéspártiak vagy fejlődéspártiak legyünk, ez most a tét…”
Nem könnyű értelmezni ezt a mesterségesen felállított két ellenpólust. Miért áll szemben a két világnézet? A beöntéspártiak ugyanúgy támogathatják a fejlődést, ahogyan a fejlődők is az őket ért elkerülhetetlen beöntést… Hogy aztán Kuncze sztorijának köszönhető-e, vagy valami másnak, tény, hogy a kampánynyitó közönsége ezek után kórusban kántálta a visszatérő lózungot: „Mondjunk nemet a szocializmusra!”
Miután az esemény, mármint a kampánynyitó, egy budapesti kiállítóteremben zajlott, a jó előre meghirdetett rendezvényen több száz érdeklődő hallgathatta a nagy átérzéssel előadott Kuncze-beöntés anomáliáit. Az előadáson egyébként részt vett Horváth Ágnes miniszter asszony is, szidta erősen a szocializmust, de a beöntésről egy szót sem ejtett.