Boldog másodvirágzás

Ma este mutatja be a Magyar Színház Georges Feydeau Fel is út, le is út! című komédiáját. Az egyik főszereplő, az énekesnőt, Lucette-et megjelenítő Csomor Csilla számára a napi aktualitású sorozatok világából a színházba való visszatérés nagy pillanata ez.

Erősen lekötött az elmúlt kilenc évben az egyik kereskedelmi adón naponta jelentkező, Barátok közt című sorozat, amelyben az egyik feleséget játszottam – meséli tollas kalapokkal, díszes ruhákkal zsúfolt öltözőjében Csomor Csilla színésznő. Közben persze – mint gyorsan pergő szavaiból megtudhatjuk – a színháztól sem akart elszakadni: minden évben volt egy bemutatója, de sajnos folyamatosan kikoptak a repertoárdarabjai. – A tévésorozat a közönséget általában nagyon megosztó műfaj: van, aki rajong érte, és naponta odaül a képernyő elé, másokat meg egyáltalán nem érdekel, vagy idegesít. A médiaszereplésnek köszönhetően úgy döntöttem, hogy az előttem álló időszakban ezt a réteget is meg akarom keresni játékommal. Elég ismert lettem – a sorozat miatt – ahhoz, hogy megmutathassam, milyen színésznő vagyok valójában – teszi hozzá a művésznő.
Tisztában van vele, hogy a szakmai köztudatba való visszakerülését csak nagyon komoly, fegyelmezett színpadi munkával tudja kivívni. – Valamirevaló színész, ha komolyan veszi a hivatását, és örömét leli benne, akkor nem lehet finnyás és kényes. Érteni kell minden műfajhoz. A közönség szeretetét élvezhetem, de nagyon vágyom szakmai elismerésre is. Jó előre jeleztem Iglódi István igazgató úrnak, hogy megváltozott helyzetemből adódóan jóval több színházi munkát tudok vállalni. Így eshetett rám a választása. A kihívástól az energiatartalékaim is megsokszorozódtak, a boldog színpadi másodvirágzást jelenti nekem, hogy újra fő munkahelyemmé válhatott a színház.
Amikor a darabról kérdezem, elmosolyodik: – Lucette szerepe sokszínű, rengeteg mindent ki lehet belőle hozni. Nem mellékes számomra, hogy egy vonzó, csinos nőt kell alakítanom egy ilyen kitűnő darabban. Feydeau mesteri fokon művelte a vígjátékírást, nagyon kidolgozottak a karakterek. A cselekmény úgy indul, mint egy hólabda, aztán a sok kertelés, hazugság, félreértés lavinává duzzasztja. Jellemző a szerzőre – képletesen is – az állandó mozgás: a dinamizmus, elegáns díszlet, erős fény és zene, színes játékstílus Iglódi István rendezésének is fontos vonása.