Bűzlik a törvényességtől

Az elhúzódó vasutassztrájk arra a felismerésre vezette a közlekedési minisztérium legbölcsebb szakembereit, hogy az autóbusz tulajdonképpen kényelmesebb, mint a vonat. Ez alapján mi magunk is nagy bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy a miniszteriális emberek sem buszon, sem vonaton nem utaznak. Feltehető, hogy a BKV vezérei sem szokták a tömegközlekedés járművein tiportatni megfáradt bütykeiket, az efféle vidám mulatságokat meghagyják a főváros lakóinak. Ők csak a járművek beszerzéséről gondoskodnak, kényelmetlenről és büdösről lehetőleg, mert a budapestiek már hozzászoktak. Persze demokratikusan vásárolják a járműveket, alapos megfontolás után, kollektív döntéssel, hogy az összezsúfolódó, egymást letaposó utasok nehogy azt képzeljék már, valamely diktatórikus önkény miatt szoronganak és fuldokolnak a BKV viszonylatain. A cég közbeszerzési pályázattal jut különböző szállítóeszközeihez, ami arra utal, gondosan válogatnak a piaci lehetőségek között. Például a főnököknek beszerzett luxusautókra senki nem szokott panaszkodni, a villamosokra, buszokra, trolibuszokra is csak a vezetők és az utasok. Ők meg nem számítanak, mert a felelősséget nem ők viselik.
Komoly tudományos megfigyelések bizonyítják, közbeszerzési eljárások kiírói és elbírálói szinte soha nem szoktak sztrájkolni. Kár, mert ha ők beszüntetnék a munkát, az áldott hatással lenne a közállapotokra, s néhány lejáratódott közintézmény tekintélye is helyreállna. Nem beszélve a közpénzek megnyugtatóbb forgalmáról, mert sajnálatos módon egyes rossznyelvek szerint a közbeszerzési eljárás valójában a korrupció egyik beceneve. Ezt az alaptalan állítást, főleg a BKV-val kapcsolatban, élesen visszautasítjuk. Ez a mostanában sokat emlegetett, legújabb autóbusztender is egyszerűen bűzlik a törvényességtől. A budapestiek igenis követelik, hogy egy autóbusz 17 800–18 750 milliméter hosszú legyen, és belső terében legyenek kemény és éles kiszögellések, amelyekbe elbotolhat, jó esetben a sípcsontját beverheti az utas. Ezeknek a feltételeknek (vágyálmoknak!) kizárólag a Genfben leselejtezett hat-hét éves Volvo 7000-esek felelnek meg, amelyek egyedül az Alfa Busz Kft. ajánlatában szerepeltek. Annak meg aztán végképp nincs semmi köze semmiféle korrupcióhoz, hogy a BKV nemrég kinevezett vezérigazgatójának, Antal Attilának a fia, Antal Zsolt soha nem volt az Alfa Busz Kft. alkalmazottja. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, azt a BKV, a vezérigazgatóval az élen, szorosan mögötte a menedzsment, az alacsonyabb beosztású vezetők, s végül, de nem utolsósorban a vállalat összes dolgozója egyenként beperli, és a demokratikus közvélemény pellengérére vonja. Kár, hogy a jogállamiság ezen szigorú tiltásának szegény megtévedt ifjúként Antal Zsolt nem volt tudatában, s maga tette fel az internetre, miszerint az Alfa Busz Kft. alkalmazásában áll, de valószínűleg az az ősi tévképzet vezette félre, hogy a munka nem szégyen. Azóta a papáék gondoskodnak arról, hogy esetleges munkálkodásának nyoma se maradjon. Maradnak a buszok. Nem kérdezett szakértők állítják, hasonló kategóriájú, hasonló állapotú buszokat az elfogadott 48 millió forint helyett, jó 10 millióval olcsóbban is lehet kapni. Na és? A szakértelemnek ára van! A BKV vezérigazgatójának fizetését nemrég emelte duplájára, jutalommal együtt évi 45 millió forintra a Fővárosi Közgyűlés. Arra hivatkoztak, hogy a legjobb menedzsereket meg kell fizetni, különben átmennek a magánszférába.
Már Aba Botond menedzseri zsenialitását is bőkezűen dotálták, azóta kiderült: az utolérhetetlennek vélt hiánytermelő is pótolható, sőt ha minden jól megy, Antal Attila felülmúlhatja elődje teljesítményét.