Csak Kramnyik hiányzik

Minden idők második legmagasabb Élő-pontátlagú sakktornája kezdődött meg magyar idő szerint tegnap késő este, egész pontosan fél tizenegykor a mexikói Moreliában, s fejeződik be majd március 7-én a spanyolországi Linaresben. A sakkbarátoknak ez utóbbi helyszín ismerősebben cseng; bár az idén már harmadik éve, hogy két különböző helyszínen, sőt földrészen bonyolítják le a viadal két körét.
Ha ez a második, akkor joggal vetődik fel a kérdés, melyik volt – legalábbis az Élő-pontok alapján – az eddig legrangosabb verseny. Nos, a Las Palmas-i 1996-ban. Az idei linaresi tornának 2756 az Élő-pont átlaga, annak eggyel több, 2757 volt. A résztvevők alapján ki-ki döntse el, melyik mezőnyt tekinti erősebbnek. Las Palmas, 1996 (egyben végeredmény): 1. Kaszparov (orosz, 2785) 6,5 pont, 2. Anand (indiai, 2735) 5,5, 3–4. Kramnyik (orosz, 2765) és Topalov bolgár, 2750) 5, 5–6. Karpov (orosz, 2775) és Ivancsuk (ukrán, 2730) 4. Morelia–Linares, 2008: Anand (2801), Ivancsuk (2787), Topalov (2769), Lékó Péter (2755), Radzsabov (azeri, 2742), Aronjan (örmény, 2741), Shirov (spanyol, 2739), Carlsen (norvég, 2714). Talán a tizenkét évvel ezelőtti viadal javára szól, hogy akkor szinte vitathatatlanul a világ legjobb hat játékosa ült asztalhoz. A mostani mezőny ugyan nyolc főt számlál, egy nagy hiányzó mégis akad: Vlagyimir Kramnyik. Az orosz világbajnok csakúgy, mint tavaly, az idén sem fogadta el a meghívást, mert nagyon megviseli a szervezetét az akklimatizáció. Márpedig ezen a versenyen ezt a próbát kétszer is ki kell állni. Kramnyiknak szívünk szerint Radzsabov kárára szorítanánk helyet, ám a szervezőknek erkölcsi kötelessége is volt meghívni az azeri nagymestert. Tavaly ugyanis a verseny rajtja előtt néhány nappal feltörték Radzsabov édesapja szobáját, és számos értéket, többek között az elemzéseket tartalmazó számítógépet is elvitték. A sakkozó nem tudott megegyezni a kártérítés ügyében a szervezőkkel – egyes hírforrások szerint 100 ezer eurót követelt, ami a torna első díjának felelt meg –, végül visszalépett a versenytől, helyette Ivancsuk ugrott be.
Kramnyikon kívül Kaszparovot is hiányolhatjuk, és hiányoljuk is a mostani névsorból, ám ő három évvel ezelőtt, éppen a linaresi torna hajrájában – első helyezettként – jelentette be a visszavonulását, amihez szigorúan tartja magát, pedig tudása alapján egyértelműen ott lenne a helye a legjobbak között.
Lékó Péter immár kilencedszer ül asztalhoz a hagyományosan az év legrangosabb tornáján. Legnagyobb sikerét 2003-ban aratta, amikor nagy harci kedvvel játszva győzedelmeskedett. 2004-ben közel állt ahhoz, hogy megvédje címét, ám elvesztette a rangadót Kramnyikkal szemben, és a második helyre szorult. Két éve ismét közel állt a diadalhoz, az első kört három győzelemmel kezdte, ám az utolsó két fordulóban előbb Kramnyiktól, majd Aronjantól is kikapott, s végül csak negyedik lett. Tavaly szerepelt a legrosszabban az oda-visszavágós viadalon, háromszor is kikapott, csak az utolsó fordulóban nyert az ifjú Carlsen ellen, de Topalovval holtversenyben így is az utolsó helyen végzett. Nagymesterünk mérsékelten kezdte az évet, Wijk aan Zee-ben egy plusszal a középmezőny elején zárt. Ideje volna újra bebizonyítania, hogy még mindig a potenciális világbajnokjelöltek közé tartozik.