Kivételes szerencse, a csillagok ritka együttállása kell ahhoz, hogy jó zenészek jó időben, jó helyen találkozzanak, s ráadásul, hogy egyet akarjanak. Így született a Syrius 1970 és 1973 közötti felállása is, amelyénél nagyobb világsikert sokak szerint azóta sem ért el magyar együttes, s amelynek basszusgitárosa, énekese és zeneszerzője volt Orszáczky Miklós, alias Orszáczky Jackie. Nevét innentől kezdve ismeri a hazai és az ausztrál közönség, bár utóbbi – amely nem ad annyit a rádióbaráttá homogenizált zenei kínálatra, mint mondjuk egy eredeti élő koncertre egy pubban – már inkább saját együttesével, abban feleségével, Tina Harrodsszal vagy Tátrai Tiborral készített albumait hallgatva ismerte, szerette meg.
Orszáczky, akit Tátrai legnagyobb mestereként tisztel, az Ausztráliában kiadott, hatalmas sikerű The Devil’s Masquerade (Az ördög álarcosbálja) című lemez után a meghiúsult folytatás és a Syrius felbomlása miatt döntött úgy, egyedül bizonyítja, hogy a félbeszakított sikertörténet folytatása nem a távoli földrész lakóinak vendégszeretetén múlott. Az ausztrál közönség 1974-től szombati haláláig vette körül az őt megillető elismeréssel. Májusban töltötte volna be 60. életévét. Születésnapi koncertjét április 4-re tervezték a Művészetek Palotájába, de a rák, amellyel évek óta küzdött, erősebbnek bizonyult, s néhány nappal bátyja halála után ő is elment. Távozásával egy termékeny, gazdag életpálya zárult le, s a csillagok csak rá jellemző együttállásában ezután már csupán ránk maradt felvételeit hallgatva gyönyörködhetünk – igaz, ez sem kevés.
Erdogan megerősítette álláspontját Ciprus kapcsán
