Hepening

Van ez az internetes hülyéskedés, hogy vadidegen embereknek meghirdetnek a hálón valami akciót, mondjuk, hogy gyűljünk össze a Vörösmarty téren, és pontban háromkor rajtaütésszerűen öltsük ki a nyelvünket – s lesz majd nagy csudálkozás azok részéről, akik nincsenek az öncélú marháskodásba beavatva. Egyszerűbb agyú turisták még azt is hihetik, hogy ez egy böszmécske budapesti népszokás. Ennek a hálózatvezérelt hepeningnek szép globálangol neve is van, ám ehelyütt ezt inkább nem népszerűsíteném. Legutóbb szombaton tombolt ez a fékezett habzású kreativitás székesfővárosunkban, a metrót szemelve ki az álspontán akció színhelyéül. De nem ám csupa Bátori úr szállt fel a szerelvényre, hogy a tányértévét jóárasító relámstábok jó nagyot koppanjanak – annál azért szerényebb volt a buliötlet. Szerény, de kétségkívül tanulságos.
Az ötletgazda konkrétan azt indítványozta a világhálós pszeudotársadalomnak, hogy csatlakozzanak az első budapesti metrópartihoz, amelynek a Kőbánya-Kispest felé tartó utolsó előtti szerelvény utolsó kocsija ad helyet. A fülke zsúfolásig meg is telt emberekkel, a bulizók az ablakokhoz préselődtek, a metróőrök tehetetlenek voltak. A hangosbemondók hasztalan szólítgatták fel a renitenseket a kiszállásra, azok kicsavarták a körtéket, s a bulikocsi vaksötétben száguldott tova velük a mit sem sejtő város alatt. Volt viszont zene, dobolás, emelkedett hangulat – még egy diszkógömb is előkerült. A BKV az Ecseri útnál vette ki a forgalomból a szerelvényt, sőt az egész vonalon leállította a közlekedést, noha a hepening egyetlen ponton sem ütközött az utazási szabályokba. Az intézkedő rendőrök is csak azt tudták konstatálni, hogy egyetlen kocsi közönsége miatt összeomlott az egész metróközlekedés. A tanulság sokrétű, de elsősorban az a fölöttébb figyelemreméltó, hogy egy túlszabályozott szisztéma is tanácstalanul áll bármiféle polgári engedetlenség előtt; főleg, ha az formálisan nem sért semmiféle szabályt. Márpedig itt – a villanykörték kicsavarásától eltekintve – ez történt. Tehetetlennek bizonyult a BKV csakúgy, mint a BRFK. A közlekedésiek megszokták, hogy élet-halál urai odalenn, a rendőrök meg a felszínen azonosító nélkül szoktak példát statuálni az antipatikus tömegen. Ezek azonban itt csak ártatlan balhét kereső fiatalok voltak, s nemigen lehetett volna szétválogatni a bulizókat és a normális utasokat.
Gyönyörködjünk kicsit a látványos metaforában: a sok szokványos metrókocsi között ott robog egy elsötétített fülke is, ahol tombol a jókedv. A frenetikus hangulat legfőbb oka feltehetően az, hogy minimális szellemi erőfeszítéssel is ki tudták játszani a rendszert. Márpedig ez a rendszer megérett a kijátszásra: a veszteséget veszteségre halmozó BKV vezérének jövedelmét a minap emelte az egekbe az a főpolgármester, aki a kutyaütő előkészítés miatt épp most tervez kihagyni egy állomást minden idők leggagyibb metróvonalából. Ez a BKV-vezér már nem az, aki beszemtelenkedett szónokolni a Kontroll című film elejére, így biztosítva magának a halhatatlanságot. De ő is éppúgy túl volt fizetve a végtelenül korrupt fővárosi szisztémában, mint telhetetlen utódja, akinek extrajuttatását a jegyárak infláció fölötti megemelésével és drasztikus járatritkítással gazdálkodja ki a vállalat.
Nem szabadulok a gondolattól: Demszky, Gyurcsány meg a többi hétpróbás is egy ilyen kósza internetes hepening révén ült a nyakunkba. Valahol valaki kitalálta őket, s nincs többé metróőr, aki képes volna megállítani a szerelvényt, amit a hatalmukba kerítettek. Robognak a sötétben, de már nincs messze a végállomás. Úgy hívják: Ecseri.