Kampány a szocializmus ellen

Mondjunk nemet a szocializmusra! – harsogták a szabad demokraták vezető politikusai a március 9-i népszavazást megelőző kampány budapesti nyitórendezvényén. A sajátos emlékezetkieséses rendezvényen egy szó sem esett arról, hogy a szocializmusért felelős MSZMP utódpártja az MSZP, az SZDSZ jelenlegi koalíciós partnere.

Egy budapesti kiállítóteremben tartotta népszavazási kampánynyitóját az SZDSZ. Miután több százezer példányos ingyenes műsorújságokban, gazdasági és politikai napi- és hetilapokban jó előre meghirdették a rendezvényt, több száz érdeklődő jött el a budapesti Király utcába.
– Az SZDSZ március 9-én háromszor fog nemet mondani a reformok leállítására, az ingyenesség hamis illúziójára és a szocializmusra – jelentette ki Kóka János pártelnök. – Van néhány terület, ahol a hazugságok a rendszerváltás óta fennmaradtak: a felsőoktatásra, szociálpolitikára és az egészségügyre gondolok. A szocializmus azt állította magáról, hogy minden ingyenes, de így az oktatás árát fizetik azok is, akik soha nem járnak egyetemre – szögezte le a politikus. A pártelnök szerint a tandíj a világ legjobb befektetése, hiszen Európában egy átlagos diplomás 60-70 százalékkal keres többet, mint nem diplomás társa.
– A vizitdíjjal lenne pénz az egészségügy fejlesztésére, mégis háromszáz forinton megy a vita. Ha megrekedünk ezen a szinten, továbbra is mutyizgatunk, csúsztatgatjuk az orvosok zsebébe a paraszolvenciát, s azt hangoztatjuk, hogy az egészségügy továbbra is ingyenes, akkor a világ menthetetlenül elrobog mellettünk. Használjuk ki a lehetőséget arra, hogy március 9-én elmegyünk szavazni, és nemet mondunk a szocializmusra. Az SZDSZ nemet mond a szocializmusra – kiáltotta a mikrofonba, és a megjelentek tapssal éltették.
Kuncze Gábor az épület előtt hazaárulózó demonstrálókról úgy vélekedett, „Árpád-sávos zászlós barátaink még sohasem voltak ilyen közel egy galériához.” (Kint már a készenléti rendőrségnek kellett felügyelnie a rendre, bent walkie-talkie-s és fülhallgatós emberek járőröztek a sorok között.) Kuncze egy nyolcvanas évekbeli élményét osztotta meg a hallgatósággal: sportsérülést követően kórházba került. Mivel mindennap úgy volt, hogy műtik, sorstársaihoz hasonlóan beöntést kapott, és azt követően diszkoszvetőkkel és futballista jobbszélsőkkel küzdött az illemhelyre való bejutásért. – Miközben az orvostudomány fejlődik, közben semmit sem tettünk az egészségügyi rendszer megváltoztatásáért. Beöntéspártiak vagy fejlődéspártiak legyünk, ez most a tét – tüzelte a volt pártelnök a hallgatóságot. (Arról nem esett szó, hogy 2008-ban az SZDSZ-es kórház-magánosítási koncepció hatására működtetésbe kiadott kórházakban már kézmosó és toalettpapír sincs.) Kuncze úgy vélte, a „hataloméhes ellenzék” tevékenysége miatt száz rendőr törte el a bokáját a televízió ostroma alatt, a vasúti dolgozók tizenöt százalékának sztrájkja lebénítja az országot, a mostani népszavazás pedig ötmilliárd forintba kerül.
Horváth Ágnes egészségügyi miniszter abszurd időszaknak nevezte a szocializmust, amely az egészségügyben ingyenességet és térítésmentességet ígért. Egy idősebb hölgy is megjelent ekkor, kezében egy „Ágnes, ez nem reform, hanem népirtás, gyilkosoknak börtönben a helye” feliratú orvosi köpennyel, és többen be-bekiabáltak. Demszky Gábor főpolgármester egyenesen meghökkentette hallgatóságát. – Tudjátok, hogy én mit tartok a főváros legnagyobb szégyenének? – tette fel a kérdést, jó időt hagyva a számvetésre magának és a megjelenteknek. (Azt, hogy fiatalkorúak késelnek a belvárosban, ugyanott nappal halálra vernek egy gyereket, a tömegközlekedés helyzetét, a Combino villamosok beszerzését, a vizeletszagú metrót, a parkolási helyzetet, az eltitkolt porártalmat, a kutyapiszkot, a városi cégek menedzsmentjének prémiumait nem említette.) Demszky felemelte a mutatóujját, és egyre inkább elvörösödő fejjel rázendített: „Budapest legnagyobb szégyene az, hogy az én indítványomra csütörtökön a Fővárosi Közgyűlés nem kívánatosnak nyilvánította a Magyar Gárdát, s ezt a Fidesz nem szavazta meg!” Nagy csend támadt erre. Aztán összeverődött két tenyér, és még néhány.