Könnyed hang és mély szenvedély

Lány, aki az ismeretlenből jött padlógázzal, és kiütötte a királynőt egyetlen húzással – állhatna a hatásvadász felirat Harcsa Veronika második lemezének borítóján, és még csak nem is hazudna. De nem áll ott, és jó ez így. Elég az arc, a cím, a név, amely egyre inkább önmagáért beszél.
Az amatőr tehetségeket felvonultató Budapest Fringe Fesztivál 2007-ben legjobbnak választott hangja, nem mellesleg az önmagát elektrocountry-kacatpop együttesként meghatározó Erik Sumo Band énekesnője, Harcsa Veronika és kvartettje 2005-ös Speak Low című bemutatkozó albumával Japánban már a megjelenés hetében a vokális dzsessz eladási lista élére ugrott. A műfaj örök kedvence, Norah Jones meglepetten pisloghatott aktuális lemeze borítóján, a második polcon. Harcsa Veronika vendégvokalistaként ekkorra már letette hangjegyét a Korai Öröm 2005-ben megjelent lemezén, és aki ott elcsípte, élőben is hallhatta a Colorstar vagy a Budapest Jazz Orchestra valamelyik koncertjén. Úgy tűnik, mégsem akadt vájt fülű producer, kiadó, aki az első önálló dzsessz-szárnypróbálgatásnak vakon bizalmat szavazott – a swingre lüktető popdalokkal és dzsesszstandardokkal debütáló Speak Low itthon még szerzői kiadásban jelent meg.
Harcsa Veronika kiadó nélkül is szárnyakat kapott. Látogatta tovább a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen a dzsessztanszakot, miközben műfajok között lavírozott; adta üde hangját az Erik Sumo Band elektropoppos sanzonjaihoz, alternatív színházi darabok (Fészek, Szomjas vagyok) táncos montázsaihoz, és koncertezett, koncertezett. Közben persze élt, érzett, szeretett, és mindebből annyi dal született, hogy eljött az idő a valódi bemutatkozásra; 2007 nyarán stúdióba vonult saját kvartettjével, barátaival, Blaho Attilával (zongora), Oláh Zoltánnal (bőgő), Majtényi Bálinttal (dob) és néhány vendégzenésszel (Ávéd János szaxofon, Gyémánt Bálint gitár, Redő Dániel ütősök), hogy felvegye tizenhárom minden ízében saját szerzeményét.
A You Don’t Know It’s You szűk órányira feledtet minden e világi nyűgöt, kényeztet és elképeszt, mert a szerző-énekesnő fiatal kora ellenére a lemez az első hangtól az utolsóig érett, mint a pince mélyén féltve érlelt óbor. Személyes vallomásokkal édesített, mézédes akusztikus dzsessz, alatta a Speak Low swingje helyett inkább groove-ok és összehangolt, bravúros zenészi teljesítmények. Harcsa Veronika minden kíséret nélkül is élmény. Fátyolos, üde hangjába olykor szeszély, bíbor-mély szenvedély, máskor könnyedség kéredzkedik. Színpadi jelenlétének mágneses vonzereje is talán ebben a játékban rejlik; a törékeny szőke lány bája alatt minden mozdulatában ízig-vérig nő. Vele van az őserő.
Már csak nyitott fülek kellenek, hogy meghallják; kincs ez a hang, messzire repítheti Harcsa Veronikát. Az A38 hajó mélyén január 17-én tartott lemezbemutatón pont annyian voltak, hogy megtöltötték volna a Tháliát. Gyűlnek az új élmények, íródnak a szerzemények, és ha minden jól megy, Harcsa Veronika hamarosan betöltheti velük akár a Művészetek Palotáját.
(Harcsa Veronika Quartet: You Don’t Know It’s You, 59:33, Smartmusic, 2007.)