Kották lakat alatt

Néha a legváratlanabb helyekről tör ránk a múlt. Nemrég kottákkal meséltek el egy sírós-kacagós történetet az ötvenes évekből, amikor a magyar nóta sem úszta meg az ideológiai szemléletváltást.

Fénylő Budapest

(Babos Károly szerzeményének eredeti szövege elveszett, a dalt a cenzúra a B. Bognár Irén által írt szövegváltozattal engedélyezte.)

Népével virul e város,
Munkánk jutalma ez,
Megbecsült munkába járók
Szíve dobogja ezt.

Refrén:
Este fénycsővilágítás tündökölve fest,
Ékesebbnél ékesebb vagy, drága Budapest!
Munkáskezek érdeme, hogy ragyogó az est
Hát épülj, szépülj, viruljál, te drága Budapest!

Záportól megvéd az árkád,
Célszerű alagsor ez,
Akkor, ha ott vár a mátkád,
S vidáman dúdolja ezt:
Refrén

Fény árad falun is este,
Modern és kulturált lesz,
Egy szintre kerül majd Pesttel,
S a gépek így zúgják majd ezt:
Refrén

Babos Károly nóta- és dalszerző a harmincas években volt a csúcson: szerzőtársai között volt Seress Rezső, Polgár Tibor és Füredi Imre, dalait pedig többek között Kovács Apollónia, Zentay Anna, Solti Károly és Bessenyei Ferenc is énekelte. Gyermekkorától zongorázott, tizennyolc évesen már hivatásos zenész volt – első dalának címe: Mondja meg, ha fájni fog a kis szíve. Hanglemezen is kiadták a dalait, közülük például a Csókra csókot, a Húzd csak, prímás!, a Menj csak tovább az utadon, az Úgy szeretném elfeledni és a Bánathintón küldtem el a lelkem lett nagy sláger. Az 1976-ban elhunyt szerző élete pontos rajzot ad a XX. század abszurditásairól.
1940. január elsejével lett „jogdíjjogosult zeneszerző”, de hamar gondjai akadtak zsidó származású felesége miatt. Ennek ellenére egyik dala felkerült a Horthy Miklós katonája vagyok című dalt tartalmazó lemez B oldalára. Bár a szövegét nem ő írta, a második világháborút követő rendszer mindenhatói ezt nem tudták neki megbocsátani. Egy pártgyűlésen arról tárgyaltak a párton kívüli Babos kényszerű jelenlétében: „miért is volt olyan jó dolga az egyes honvéd bakának?” A kérdés a B oldal dalának címét tartalmazta, amelynek szövegében – Baksa Kata és Karády Katalin előadásában – ez állt a „boldog idők drága hajnalán” sor mellett: „Ha vége lesz a háborúnak, kedvesem, és átölel majd újra két karod, egy szép napon, ha visszajövök győztesen, a két szememben örömkönny ragyog.”
A gyűlés után nem ragyoghattak örömkönnyek a Babos família szemében, mert a családfőt kitették a konzervatóriumból, ahol tanított, és a gyerekkora óta béna lábú szerző „pilótázásra” kényszerült, vagyis beugró zenész lett. Nem volt egyedül, hasonlóan járt a később világhírűvé vált zongorista, Cziffra György is, akinek ráadásul a kezét is eltörték egy munkatáborban, hogy ne tudjon többé zongorázni. Babos esetében azt is „kispolgári csökevénynek” tartották, hogy műlába miatt taxival járt dolgozni, ugyanis nem tudott fellépni az akkori trolibuszok magas lépcsőjére.
Kirúgása után mindennap elzarándokolt az Országos Szórakoztatózenei Központ irodájához, hogy betegséget jelentő kollégái helyére beugorjon kocsmazenésznek – ebből tartotta fenn a családját. Dalokat is írt, de a Vedd elő az imakönyved és imádkozzál értem! nem egyezett a korszellemmel, ezért nem adtak engedélyt a terjesztésére. Voltak tanítványai, de dalait nem játszhatták a rádiók egészen 1963-ig, amikor október harmadikán egy levélben a rádió könynyűzenei osztályának vezetője arról értesítette, hogy „Bazsarózsa című verbunkosának rádió-előadása ellen semmi kifogásom sincs”. A kor kedvelt magyarnóta-énekesei adták elő dalait, de a kottákat – amelyekért az ország zenészei-előadói ostromolták a szerzőket, és nem mellékesen ez hozta volna nekik a bevétel nagyobb részét is – nem adták ki, ezért otthon, házi körülmények között kezdte sokszorosítani az egyébként engedélyezett dalokat.
Az Esti Hírlap 1965. december kilencedikén Bikiniben láttam meg őt címmel számolt be arról a házkutatásról, amelyet a Babos családnál tartottak pár hónappal korábban, amikor is röplapokat kerestek. A cikkből kiderül, hogy a hatóságok lefoglaltak kézi kottaíró „zajeszközöket”, és bár a sokszorosított dalokat „a Művelődési Minisztérium által felállított magyarnóta- és műdal-, illetve táncdal- és sanzonbizottság engedélyezte, de ez nem jelenti azt, hogy a műveket nyomtatásban terjeszthetik. […] Tudniuk kellett, hogy kottákat csak a Zeneműkiadó Vállalat adhat ki, az pedig nem vállalkozott rá.”
Babos Károly példátlan összegű, kétezer-ötszáz forintos pénzbüntetést kapott, és a család anyagi összeomlásának elkerüléséért a zenésztársak gyűjtést indítottak. A pályatársaknak küldött levélben így fogalmaztak: „Tavaly év vége felé örömmel vettük tudomásul, hogy a Zeneműkiadónál most már lehet magyarnóta-terjesztési kottát csináltatni. Remélem, ennek Te is örülsz, hogy most már nem kell illegalitásba vonulnod dalaid terjesztését illetően. Ezt az eredményt részben elősegítette Babos Károly kollégánk bírsági ügye. A nyomozás során a vizsgáló ügyész feltárta illetékeseknek, hogy az egész országban illegálisan terjesztik dalaikat a magyarnóta-szerzők, mert más módjuk nincs rá. Több szerző ellen emeltek vádat (akiket elcsíptek). A nyomozás során csak Babost tették át a bíróságra, mivel ő volt, aki lehetőséget adott a többi szerzőnek is dalaik terjesztésére. […] A becsületes szándék késztetett e sorok írására, melyet hozzád és a többi kollégához intézünk. Nagyon kérünk, támogasd kérésünket, valamivel járulj hozzá a pénzbírság törlesztéséhez, valamennyiünk ügye ez!” A levelet neves zenészek írták alá, és minden kollégájuknak és előadónak elküldték.
A büntetés kifizetése után újra megjelenhettek Babos dalai, ám gyakran előfordult, hogy a teljes szöveget kicseréltette a cenzúra. Így született a Tudnám csak, magázzam-e? című dalból a Szabad szombat című örökbecsű nóta: „Van már szabad szombatom, van egy kicsi Trabantom, azon megyek a hét végén Lellére. / Szabad szombat, de csodás, a vasárnap ráadás, szép az élet, mért ne legyen jókedvem. / Suhan a táj mellettem, dalol a nyár szívemben, fütyörészek, s nem gondolok egyébre. / Zöld pázsiton a sátram, halászlé a bográcsban, balatoni sellő ül az ölembe.”
Csókra csókot címmel emlék- és jótékonysági koncertet tartottak tavaly a Liget Színházban, ahol a Száztagú cigányzenekar kamarazenekara mellett B. Tóth Magda, Ötvös Csilla, Bokor János, Tarnay Kiss László és a Pa-Dö-Dő együttes emlékezett a neves nótaszerzőre. A fellépő művészek fölajánlották tiszteletdíjukat a Babos Károly Alapítvány javára, amely ettől az évtől fiatal pályakezdő nótaszerzőket támogat.