Mi a a magyar?

Megjelentheti őkegyelme, micsoda nyomorúságos sorsra és állapatra jutott ez néhány esztendőbéli változások alatt ez szegény haza, holott az tatár chám béjövetelekor majd hasonfele az országnak felprédáltatott, raboltatott és égettetett, az derekasabb várasak annyéra sancoltattak, hogy még abból az fizetésből ki nem feselhettek. Másfelől az fővezér Jenőt, Lugast, Karánsebest, Desznit, Béllt, Sarkadot, Szalontát nagy rész tartományokkal együtt elszakasztotta, az mellett… büntetésül, mely mégis egészlen hátra vagyon; és az mi keservesebb, eddig való szabadságunknak megrontásával szabad választásunk kívül parancsolt fejedelmet uralnunk, és noha annyi földünket, tartományunkat elvötte, oly elviselhetlen igát vetett ránk, mindazáltal, nem hogy ígíretin kívül egyéb valóságot, idejében való oltalmat tapasztalhattunk volna: de csak az szokás szerint való athnamét is meg nem nyerhettük, annál inkább bizonyosak abban nem lehetünk, hogy mindenünknek kiadási után is megmaradásunkat remélhetnők; segítsége névvel csak az, de valósággal ellenségünk volt mindenkor.
Ali pasa is pedig, hogy már oltalmunkra bocsáttatván és indulván, csaknem utolsó romlásra juttata bennünket, mert nemcsak Magyarországnak, de az egész kereszténységnek nemes bástyáját, Váradot elvevé tőlünk erővel, örökkévaló siralmas emlékezetére nemzetünknek; azzal hiti s fogadása ellen egész Bihar, Kraszna és Középszolnok vármegyéket sok várakkal és kastélyokkal együtt, úgymint: Keresztszeggel, Sákával, Bajommal, Pocsajjal, Kerekivel, Adorjánnal, Szent-Jobbal, Telegddel, Sólyomkővel, Somlyóval és többekkel együtt úgy el akarja szakasztani tőlünk, hogy az parasztságot magyar urának szolgálni nem engedi. Ezeken kívül Zaránd vármegyének részecskéjét szüntelen fenyegetvén, holdolásra kénszeríti, és az melyekből végső elvesztésére való szándékját homály nélkül általláthatjuk, Erdélyben lévő Belsőszolnok vármegyére is reá írt, császár parancsolatjából levelet bocsátott ki váradi Szinán pasa az Váradhoz való holdolás felől. Így elpusztítván, és nagyubb részét hazánknak elfoglalván, mindazáltal sem az nevelt adónak szállításában, sem az reánk vetett, tőlünk megfizethetetlen summából leengedni nem akarnak, sőt szüntelen reánk való jüvetellel, pusztítással, rablással, városainkban és erősségeinkben pasáknak, bégeknek való helyheztetésével, hol pedig egy kőnek az másikon való nem hagyásával fenyegetnek bennünket. Nem utolsó veszedelmünkre való alkalmatosság volt az magunk között való egyenetlenség is, melyet az erővel tött fejedelemség, rendkívül való adózás és ezek miatt következett sok változó állapotok szerzettenek, mely is immár teljességgel megemészti vala nemzetünket.
Ezekből azért, s több veszedelmünkre való cselekedetiből az török nemzetnek, de kiváltképpen mivel hadait mostan is el nem bocsátotta, hanem csak az végekben szállította telelésnek okáért, sőt az mint értjük bizonyosan, azon kívül is jövendőre való derekas készületi vagyon, jól kilátszik, mire célozzon; melyből nem egyebet reménlhetünk, hanem hogy kinyílván az idő, valami derekas dologhoz akar kezdeni. Azért oly hatalmas nemzetnek fenn lévő ereje és oly derekas készületi méltán rettegtethet bennünket, mirajtunk fogja elkezdeni az kereszténység veszedelmére feltött szándékját, hogy minekutána Erdélyt elegendő néppel megülteti, bátorságosban és közelebbről háborgathassa az szomszéd keresztény nemzeteket. Nyilvánvaló jeleinek is láttatik ellenünk való gonosz igyekezetinek az hadaknak szomszédságunkban való tartása kívül: 1. Hogy athnamét az szokás szerint adni nem akar. 2. Hogy Ali pasától s mellette lévő pasáktól soha sem elébbi fejedelem, sem ország követei hitlevelet nem nyerhettek arról, hogy, ha az adó és reánk vetett summa tőlünk hatalmas császár tárházába bészolgáltattatik, bántódása többé az országnak nem lészen. 3. Hogy immár Erdélyben is… egész vármegyét kéván, melyben Szamosújvár, Kővár, Bethlen erős várak vadnak, és közel Besztercéig terjed ki. 4. Hogy az kolosváriaktól és több Erdélyben lévő helyektől azt kévánja, hírtétellel szintén úgy tartozzanak, mint az hódolt helyeken szokott lenni. 5. Hogy az parasztságot támasztja fel, sőt fel is támasztotta, és az nemességet azáltal teljességgel el akarja törleni, és megmaradott véghelyeknek és kastélyoknak kapuit bététetni. 6. Hogy az mely helyeknek erővel való hódoltatásában még eddig módja nem volt, azokat írogatás, ígíretek és egyéb színes cselekedetek által igyekezik Erdélytől elszakasztani, hogy így lassanként mind jobbágyokká tegyen bennünket.
(Kemény János követi utasítása Bánffy Dénes számára, 1661.)