Mindent a szőnyeg alá

Takarítanak a szocialisták. Persze az egyre gyűlő szenynyest tisztára mosni nem tudják, kiteregetni pedig nem szeretik, ezért megpróbálnak mindent betuszkolni a szőnyeg alá. Előbb-utóbb azonban már oda sem fér a temérdek mocsok, és láthatóvá válik a rejtegetnivaló.
Most éppen a legújabb felvételi botrányt próbálták meg elsunnyogni – majd egy hétig sikerült is nekik. Történt ugyanis, hogy a nyolcosztályos gimnáziumok matematika központi írásbeli felvételi vizsgáján az Oktatási és Kulturális Minisztérium hibájából megoldhatatlan feladat került a diákok elé. Bár a tárca háttérintézménye külön apparátust tart fenn a feladatlapok előállítására és ellenőrzésére, az árgus szemeknek mégsem sikerült észrevenniük a bakit, egészen addig, amíg a gyerekek el nem kezdték írni a dolgozatot. Ekkor az illetékesek esztelen kapkodásba kezdtek: a vizsga kellős közepén hívogatni kezdték a felvételiztető iskolákat, hogy lediktálják a feladat helyes szövegét. Volt, akit elértek, és olyan is akadt, akit nem. A szerencsés diákok értesültek a javított változatról, a pechesebbek meg perceken át ültek a megoldhatatlan feladat fölött, mivel csak nem jött ki az eredmény, s a többi példa megoldására talán ezért nem is maradt idejük.
Mindez a múlt pénteken történt. A tanárok és felvételizők ezrei várták, hogy valaki mondja meg végre: érvényes-e a feladat, újra kell-e írni a felvételi írásbelit, de csak nem jött hír. Végül az egyik pedagógus megkereste az egyik kereskedelmi tévét.
Hiller István minisztériuma viszont csaknem egy hétig semmit sem tett. Fejét a homokba dugta, fülét-farkát behúzta. Hátha ezt is megússza, hiszen annyi simlis ügyet sikerült már csendben a szőnyeg alá söpörni. Néhány szakemberen kívül azt sem veszi észre senki, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek háta mögé bújva, az integrált oktatás reformjának jegyében kis iskolák százait zárják be, osztályok tömegeit vonják össze, pedagógusok ezreit bocsátják el. Pedig a reformnak nevezett hadjárat valójában milliárdos forráskivonás, amivel éppen azoknak a hátrányos helyzetű gyerekeknek ártanak a legtöbbet, akiknek állítólag használni kívánnak. Az sem tűnik fel senkinek, hogy a diákokkal folytatott többfordulós tárgyalások és a nyilvános ígéretek ellenére sem álltak elő a tárcánál új, a tandíjat kiváltó javaslattal. Állítólag abban reménykednek, hogy elbukik a tandíjkérdés a népszavazáson, és erre hivatkozva majd visszavonják a diákoknak tett, változtatásra vonatkozó ígéretüket.
Most azonban porszem került a gépezetbe, felvételiügyben ugyanis kiderült az igazság. A tárca egy álló napon át csak hebegett-habogott, mondván, ez a hiba szinte nem is hiba, szóra sem érdemes. Olyannyira „kis súlyú” a tévedés, hogy még a végeredménybe is beszámítják a megoldhatatlan a feladatot. A nap végére aztán – a sajtó kellemetlenkedő kérdései és az ellenzék felszólítása után – előálltak a farbával: csaknem egy héttel a több ezer diák felvételi vizsgáját tönkretevő hiba után Hiller István azonnali vizsgálatot rendelt el. Miért csak most? Mert Hiller úrnak most jutott „hivatalosan” a tudomására e kínos ügy – hangzott a minisztériumi válasz.
Hát így mennek a dolgok a magyar oktatásban. Reformok címén szétvernek, törnek-zúznak, bezárnak, összevonnak, s a nagy sietségben még azt is elrontják, amit nem állt szándékukban. Most is ugyanaz történik, mit a Magyar Bálint-érában. Csak stílust váltottak, politikát nem. Eddig harsányan, most csendesen verik szét a hazai oktatást. A hozzáértők szerint ez magától értetődő, hiszen a választások után a rendkívül népszerűtlen liberális tárcavezetőt csak a látszat kedvéért váltották le. Bár hivatalosan Hiller Istvánnak hívják az oktatási minisztert, a valóságban még mindig Magyar Bálint mozgatja a szálakat.