Nagymama férfibiciklivel

– Egy meg egy az kettő, ugye? Nos, a bor esetében lehet, hogy csak másfél, de lehet, hogy hat. Ez a kékfrankos például minimum hat! – dicsekszik el valóban kitűnő kékfrankosával a 33 éves Pálos Miklós, aki ezzel érzékelteti: nem könnyű, ha nem szakmai, hanem inkább pénzügyi befektetők keresik meg az ifjú magyar borásztehetségeket. Ráadásul a szekszárdi borvidék, mint fogalmaz, még korántsem „pörög teljes fordulatszámon”.

Csite megkóstolta
Pálos Miklós-kékfrankos-válogatás, II., 2007. Ismét egy bemutatkozás előtt álló szekszárdi bor, amely egyenesen a hordóból került a poharamba, így csak állapotleírásként foghatók fel az alábbiak. „Ruhafestők álma”, olyan sűrű, mélybordó színanyagú a bor. Hűvös, fekete szedres, földes illattal nyit, amely további levegőzésre is zárt marad, csak a ropogós cseresznyére emlékeztető illat kúszik még elő. Ízében is zárt, érződik a szép anyag, a jó szövés, de kicsit sok a tannin. Hiába dús és puha érzetű, mégis eluralkodik a boron, elnyomja a gyümölcsösséget. Akad benne fűszeresség is meg izgalmas vadság, jó savval aládúcolva. Lecsengését finom meggymagos kesernye zárja.
(Csite Norbert, a borászati szaklapok és a Művelt alkoholista című internetes blog borítésze)