Színházi emberek a múltból

Lengyel György rendező Színházi emberek című új könyvét a magyar színházi élet reprezentánsainak jelenlétében mutatták be. A ma már patinás nevek – többek között Hevesi Sándor, Bárdos Arthur, Somlay Arthur, Németh Antal, Várkonyi Zoltán és Major Tamás – elméleti munkásságával foglalkozó kötet szuggesztív és hiteles módon hozza vissza a kort, amelyben ők nemcsak játszottak, rendeztek, teátrumot igazgattak, hanem elméleti munkákat, sőt regényt is írtak. Eszünkbe juthat Várkonyi Ebcsont család című szépirodalmi kötete, a közte és Major között lefolyt Brecht-vita, de akár Major fiatalkori Moliére-fordítása és az ebből rendezett háború előtti Dandin György-előadás a Független Színpadon. Németh Antal nem csak kitűnő rendező és direktor volt, Hubay Miklóst, a magyar drámaírók doyenjét ő indította el a pályán, amikor az alig 22 éves fiatalember Hősök nélkül című drámáját bemutatta a Blaha Lujza téri teátrumban. Somlaynak nagy szerepálma volt a Lear király, talán ezért írt róla tanulmányt. Lengyel maga is rendkívül sokoldalú, fáradhatatlan művész: rendez, tanít itthon és külföldön, rádiójátékot ír, tévéfilmet készít.
– A szerző nemcsak sokat tud, de jól is ír. Ez teszi művét, amellett, hogy nagyon alapos munka, rendkívül olvasmányossá – mondta megnyitójában Kunos László, a Corvina Kiadó igazgatója.
– Lengyel György az ötvenes évek vége óta sokat tett azért, hogy a hazai színházi gondolkodás kapcsolatot találjon a világszínházéval – tette hozzá Fodor Géza, a Katona József Színház dramaturgja. Egyszerre elméleti ember, és a mindennapi műhelymunka tevékeny részese.
Tanulmányai hozzájárulnak ahhoz is, hogy a mai színházról színvonalasabb közbeszéd alakuljon ki.