Több fényt!

Rábólintott a REAC elnöksége tegnap a múlt héten napvilágot látott bizarr ötletre, így már szinte bizonyos, hogy a rákospalotai klub Sopronba költözik a labdarúgó NB I tavaszi szezonjára.
Ha valaki nem látná át elsőre a mindkét fél számára előnyökkel járó döntés lényegét, íme, a két klub kálváriája dióhéjban. Sopronban csak az önkormányzati képviselőknek nem tűnt fel, hogy az olaszok nem be-, hanem „kifektetők”, és néhány hónap alatt tönkreteszik a klubot, Rákospalotán pedig a sokadik határidőre sem készült el a villanyvilágítás. Sopronban van villanyfény, Palotán pedig csapat, így jobban nem is alakulhatott volna a két együttes sorsa.
Most látható, milyen bölcs döntést hozott az MLSZ, amikor parancsba adta, hogy 2008 tavaszától csak olyan pályán lehet mérkőzést rendezni, ahol van villanyvilágítás. Csupán ezen egyetlen intézkedéstől szédítő pezsgés indult meg a magyar labdarúgásban! A REAC Sopronban, a Tatabánya Újpesten, a Paks pedig Pécsett játssza hazai mérkőzéseit. Még a többi csapatot kellene kicsit megutaztatni, és mozgásba jönne az egész ország. Mit számít, hogy a villanyvilágítás kiépítése pályánként minimum százmillió forintba kerül! Demagóg analógia, hogy ebből hány újraélesztő gépet lehetne venni (és még hány labdát, cipőt, mezt a gyerekeknek!), mert a villanyfény minden pénzt megér.
Nem is értem, a németek hogyan képesek immár évtizedek óta szombat délután fél négytől, az olaszok pedig vasárnap háromtól játszani, az angolokról már nem is beszélve, akik nem átallanak olykor teli hassal vagy éppen korgó gyomorral, egy órától nekikezdeni a focinak. Mennyivel jobb lenne a futball mindhárom országban, ha a meccseket kizárólag villanyfényben rendeznék meg!
Bár az MLSZ elnöksége féléves távlatra ígéri a felzárkózást, nagy tételben lefogadnám, hogy az NB I-ben már tavasztól ugrásszerűen javul a játék színvonala, és megtelnek a stadionok.
Több fényt! – kiálthatnánk fel örömünkben. Goethéhez hasonlóan mégis inkább sóhajtozunk, és nincs is több szavunk.
Ijesztő a sötétség.