Az általánost mindenki a lakóhelyén végezze el!

Az általános iskola nyolc évfolyamát lehetőleg minden gyermek a saját lakóhelyén végezhesse el, a közoktatásban az iskolák normatív finanszírozása jövőre legalább a 2005-ös, inflációval korrigált szinttel egyezzen meg – javasolják a falusi kis iskolák érdekében civil és szakmai szervezetek. A Tárki–Tudok felmérése szerint az intézmények összevonása, illetve a társulás az egyetlen mentőöv a kistérségek számára.

Mondassék ki alapelvként, hogy az állam és az önkormányzatok akkor tesznek eleget iskolafenntartó kötelezettségüknek, ha gondoskodnak róla, hogy az általános iskola nyolc évfolyamát lehetőleg minden gyermek a saját lakóhelyén végezhesse el. Minden más megoldás, amit a gyereklétszám csökkenése vagy az anyagi ellehetetlenülés kényszerít az önkormányzatokra, szükségmegoldásnak minősül – olvasható abban a javaslatban, amit az Élőlánc Magyarországért, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és több szakmai szervezet készített a falusi kis iskolák helyzetének rendezésére. Az érdekvédők azt szeretnék elérni, a dokumentumról kezdődjenek tárgyalások az oktatási tárcával annak érdekében, hogy az abban foglalt alapelvek már a jövő évi költségvetésben és jogi szabályozásban megjelenjenek.
Ezek között szerepel, hogy a közoktatásban az iskolák normatív finanszírozása jövőre legalább a 2005-ös – amikor a tízmilliárdos nagyságrendű forráskivonások megkezdődtek – inflációval korrigált szintet érje el, s a kisebb gyerekszám kedvezőtlen következményeit a támogatási rendszer inkább ellensúlyozza, ne pedig tetézze. Ennek érdekében kezdeményezik a kötelező minimális csoportlétszámhoz kapcsolt diszkriminatív intézkedések eltörlését, azaz, hogy a tanulói létszám alapján se fejlesztési pályázatokból, se az önhibáján kívül nehéz helyzetben lévők támogatásából ne lehessen településeket, illetve iskolákat kizárni. A jelenlegi rendszer ugyanis az iskolák megszüntetésére, összevonására ösztönzi a településeket. Ha viszont úgy alakul, hogy az iskola fenntartása érdekében társulási formát kell alkalmazni, biztosítani kell, hogy minden település rendelkezzék vétójoggal a területén működő tagintézmény vagy egyes évfolyamok megszüntetésének kérdésében.
Az egyre komolyabb intézmény-fenntartási gondokkal küzdő kistérségi iskolák helyzetéről és lehetőségeiről készített felmérést a Tárki–Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ. A 2007 őszén mintegy 500 önkormányzat körében végzett kutatás azt vizsgálta, hogy az MSZP–SZDSZ vezette koalíció közoktatási reformja, továbbá a szabályozási és finanszírozási környezet erőteljes változása milyen irányba viszi a közoktatási rendszert és milyen stratégiákkal élnek az önkormányzatok.
Az eredmények azt mutatják, hogy az intézmények összevonása, illetve a társulás az egyetlen mentőöv a kistérségek számára. Az érintett iskolák mintegy harmada élt már ezzel a lehetőséggel, vagy legkésőbb a jövő tanév során kívánja összevonni általános iskoláit. A legnagyobb mértékű, 18 százalékos összevonás az idei tanévben történt, az önkormányzatok 11 százaléka már tavaly megtette ezt a lépést, négy százalékuk pedig a jövőben tervezi az intézmények közös fenntartását. Kistérségi társulást az önkormányzatok 17 százaléka tervez ebben az évben, nyolc százalékuk már tavaly megtette ezt. Az intézmények megtartásának formájáról három esettanulmány számol be. Két helyen az önkormányzatok alapítványnak adták át iskoláikat, a harmadik esetben pedig egy többcélú kistérségi társulás révén 12 település (négy kisváros és nyolc község) önkormányzata 31 intézményét összevonva egységes iskolát hozott létre. Lannert Judit, a Tárki–Tudok vezérigazgatója elmondta: azzal, hogy alapítványok kezébe kerültek intézmények, tulajdonképpen privatizálták az általános iskolákat.