Düh a belgrádi utcákon

Zavargásokká fajult tegnap este Belgrádban a Koszovó kiválása ellen szervezett demonstráció. A szerb főváros szokásos életét estére teljesen felfordították az erőszakos tüntetők. Több magyar újságírót is támadás ért, egyikük könnyebben megsérült.

Nemcsak a magyarok voltak azonban célpontok, hanem gyakorlatilag minden és mindenki, ami, aki nem szerb, vagy legalábbis nem cirill betűkkel ír. Legkevesebb két amerikai gyorsétterem teljesen kiégett, a tüntetők az Egyesült Államok nagykövetségére támadtak, amelyet szintén megpróbáltak lángba borítani. Washington emiatt a szerb kormány segítségét kérte, hogy állampolgárai ne váljanak az erőszak áldozatává. Több üzletet is feldúltak a tüntetők, kirakatokat törtek be, köveket hajigáltak, az áruházak polcairól az utcákra söpörték az árukat. A rendőrség körülbelül este kilencig szinte tétlenül nézte az eseményeket, úgy tűnt, szándékosan hagyják rombolni az embereket. Ezt követően aztán nagy erőkkel vonultak az utcákra, és erős könnygázzal próbálták szétoszlatni a zavargó tömeget. Esti értesülések szerint mintegy harminc ember sérült meg az összecsapásokban, amelyek lapzártánk idején is folytatódtak.
*
A Koszovó függetlenségét támogató nyugati országok és azok szerbiai létesítményeivel szembeni indulatra jellemző, hogy az utcákon listákat osztogatnak, amelyen az ellenséges cégek, üzletek nevei szerepeltek, köztük többek között az OTP és a Mol. Párttranszparensek nem láthatók az utcákon, a megmozdulás egyértelműen Kostunica kormányfő nevéhez kötődik. Politikai riválisai az előző napokban óva intették a tömegdemonstrációk szervezésétől, tudván, hogy ezeknek törvényszerűen zavargás a vége. Talán ezért, meglehet, hogy a nyugat felé gesztust tevő Borisz Tadics elnöknek halaszthatatlan diplomáciai teendői akadtak Romániában. Kostunicát azonban – mint azt a belgrádi parlament egyik képviselője érdeklődésünkre megfogalmazta – kevésbé zavarja, hogy többször is törés-zúzás lett a felvonulások következménye. Elsőként épp a kormányfő lép a mikrofonhoz, majd a tömeg éltetése mellett a nemzetközi jogok megsértéséről, jogtalanságról beszél. A megszokott szólamokon túl újat nem mond, de ebben a pillanatban itt ez is elég. Szavaival egy mellettünk álló férfi, Milán is egyetért, mint mondja, Koszovó jobban járt volna, ha az ország egyben marad, hiszen ellátni sem lesz képes magát. A szónokok közben egymást váltják a színpadon, mindegyikük a történelemről beszél, folyton azt hangoztatva, hogy Szerbia és Koszovó egy és ugyanaz. Amikor elhangzik a forradalom szó, a tömeg lelkes tapsban tör ki, és újra elkezdi skandálni, hogy Koszovó Szerbia szíve.
A demonstráció végeztével a Szent Száva-székesegyház irányába indul a tömeg, ahol misét tartanak Koszovóért.