Ezer szál

Miközben az izraeli diplomaták Európában próbálják Irán ellen hangolni az állami és gazdasági vezetőket, Ehud Olmert miniszterelnök Japánba utazott ugyanezért. A kormányfő missziója azonban szinte lehetetlen. A Jerusalem Post izraeli napilap összeállításából kiderül, a múlt héten kezdték meg az Azadegan iráni olajmező kitermelését, mégpedig Japán segítségével. Azadegan óriási ígéret, a becslések szerint 42 millió hordó olajat rejt, Japánnak pedig szüksége van az olaj egy részére. Jelenleg az iráni olaj teszi ki a szigetország importjának tizennégy százalékát, amellyel Tokió a legkomolyabb kuncsaft Teherán számára. 2004-ben megállapodott egymással a két ország, hogy közös fejlesztéssel megkezdik a termelést, két év múlva azonban – amerikai nyomásra – módosítottak a szerződésen. A teljes szakítás azonban nem következett be, mégpedig nagy részben Kína miatt.
Japán és Kína ugyanis egyaránt éhesek a külföldi olajra, és Tokió nem fog megbízható forrásával szakítani külföldi politikai érdekek miatt. Kína száguldó gazdaságának minden egyes csepp olajra szüksége van, Irán pedig ideális partner számára. A kínai cégek mintegy száz helyen működnek együtt irániakkal, hogy közösen termeljék ki a kőolajat és a földgázt. Kína ráadásul az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként kordában tarthatja a nukleáris tervek miatti szankciók egy részét is. Ugyanakkor a másik feltörekvő gigász, India sem akar lemaradni. A Huinduja-csoport és az állami érdekeltségű OVL-cég is bejelentkezett egy dél-iráni fejlesztésre, a szerződést még e hónap végéig aláírják. Lapértesülések szerint az indiaiak húszmilliárd dolláros befektetést terveznek Iránban. Az orosz Gazprom 1997 óta működik együtt a francia TotalElf és a malajziai Petronas cégekkel az iráni South Pars gázmező kiaknázásában, az orosz óriás olajcége pedig néhány nappal ezelőtt döntött az iráni olajágazatban való részvételről. Nem mellékesen az iráni atomerőművet is Oroszország építi, és a nukleáris fűtőanyagot is Moszkva szállítja Teheránnak.