Frászsapka és abajdóc

k ö n y v e s h á z

„Kimegyek a házból, s ihon! Süveget vet egy város hajdúja […] hozzád-hozzád kiáltással. […] Egyszersmind két kenyérsütő kontyos asszony azt súgta fülembe: Dicsértessék! A negyedik lépés után egy szatyros Bomhéncz leány reám néze, s azt mondá: Tszajsz Krisztusz. A hatodik lépés után egy kaputos magyar íródeák süveget vete, mondván: Humillimus servus! A kilencedik lépés után jobb felől egy agg dada nagy áhítatossággal azt mondá: klop száj Jeszesz Krisztesz!, bal felől egy paraszt süveget vete, mondván: megáld Isten, s egyszersmind egy gyólcsos tót is süveget vetvén így szóla: Boh valem! Pany otse!” Amikor a Hétköznapi élet a Habsburgok korában című kötet szerkesztői a győri piaci forgatag köszöngetéseit kifigurázó Rájnis József-pamfletet idézik, vállalkozásuk kulcsát és nehézségét is megfogalmazzák. Hisz Mária Terézia, II. József, III. Lipót és I. Ferenc uralkodásának majd nyolcvan esztendeje hihetetlenül gazdag volt. Csak a fenti szöveg mennyi információt hordoz! Nemcsak üdvözlési formákat tudhatunk meg belőle, de képet kapunk etnikai és társadalmi viszonyokról, szokásokról, foglalkozásokról, műveltségről, hitéletről, öltözködésről, hajviseletről. Ami sokféle, nem könnyű túlzások nélkül, ízlésesen tálalni; ráadásul hajlamosak vagyunk a címben szereplő „hétköznapi” kifejezést a „szürke”, „unalmas” jelentéssel társítani. A Mindennapi Történelem sorozatban megjelent kiadvány összeállítói mégsem estek a mértéktelenség bűnébe.
A főként történészek és egy-egy etnográfus, művészettörténész, levéltáros, művelődéstörténész által jegyzett könyvet már az illusztrált tartalomjegyzéknél öröm kinyitni. Az esztétikus, következetes színhasználat is segíti a gyors eligazodást. A mondanivalóhoz szervesen kapcsolódnak a vizsgált időszak tárgyi és szellemi világát, épített és természetes közegét megjelenítő ábrázolások, tárgyfotók. Dicséret illeti a kötetet tervező és tördelő Gyuska Györgyit.
Hogyan állapítható meg fokhagymagerezddel, hogy „megviselősült-é” az asszony; miképpen segített a vajúdásban a kígyóbőr öv; milyen a „mondvacsinált” ruha; hány krajcárral számolták a kurta forintot? Mi a móringolás, a gyermek-alácsúsztatás, a frászsapka, a felestekem vagy az abajdóc?
Mintalevelet olvashatunk „udvarlási szándék kifejezésének vagy szerelmi vallomástétel kinyilvánításának tárgyában”, és megismerhetjük a „jó szagú kézmosó szappan” receptjét. A XVIII. század végén a Balaton vize még iható volt, a kútvíznél is jobb minőségűnek tartották. A karperec eredetileg a bő ingváll ujjainak leszorítására szolgált. A veszett kutya harapását annak szőrivel orvosolták. A Habsburgok idején olyannyira virágzott a bürokrácia, hogy Mária Terézia figyelme a farsangi jelmezek szabályozására is kiterjedt: „akik utálatos alakot vagy lárvát öltenek, vagy egészen eltakarják testüket szekrénnyel, cukrosüveggel, oszloppal, törpének vagy óriásnak […], végül papnak vagy szerzetesnek öltöznek, azokat a személyeket bálterembe engedni tilos”.
Mint egy jó kalendárium az 1700-as években: széles rétegeket céloz meg, közvetlen hangú, szórakoztat, és szinte észrevétlenül, nem didaktikusan tanít az ajánlott könyv. A családi élet, a lakókörnyezet, az öltözködés, az étel és ital, a társadalom, a kultúra, a hitvilág, a munka, a hadsereg, az utazás igényes, átgondolt összefoglalója. Emberközpontú. Igazi olvasgatni- és nézegetnivaló.
(Hétköznapi élet a Habsburgok korában, 1740–1815. Szerk.: H. Balázs Éva, Krász Lilla, Kurucz György. Corvina Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 5990 forint)