Gyurcsány Ferenc az erkélyen

A román kommunista legenda szerint Nicolae Ceausescu azért lett Gheorghiu-Dej 1965-ös halála után a Román Kommunista Párt főtitkára, mert az öregek közül senkit nem akartak megerősíteni. Így egyszerűbb volt egy fiatal, hatalom nélküli embert választani.
A Kárpátok géniusza röpke évtized alatt fasiszta diktatúrát épített Romániában, amelyet a titkosrendőrség, a Securitate tudott csak fenntartani. 1989-ben Temesváron egy református lelkész, Tőkés László nyíltan ellenállt a diktátornak. Ellenállását a hatalom, a Securitate számtalan provokációja kísérte. Máig ismeretlen fiatalok öszszetörték Temesvár belvárosának kirakatait, előkészítendő a Tőkés László és társai elleni koncepciós pert. Ám melléfogtak, mert valódi felkelés tört ki. A pártfőtitkár eközben Teheránba tett hivatalos látogatást, ahol meglepett vendéglátóival közölte, hogy Románia belpolitikai helyzete stabil.
A temesvári forradalom tovaterjedt az egész országban. Ceausescu Bukarestben tömeggyűlést szervezett 1989. december 21-re. Ekkor a diktátor kiállt az erkélyre az őt ünneplő tömeggel szemben. Egy perc sem telt el, és Ceausescu megzavarodott. Az ünneplő tömeg eldobálta a transzparenseket, és tiltakozni kezdett a diktatúra ellen. Igazi populizmus volt, amikor is a Kárpátok géniusza az erkélyről megígért a népnek mindent. Például azt is, hogy minden munkás ettől kezdve 100 lejjel több fizetést kap. Nyilvánvaló, hogy ezt a badarságot Ceausescu akkor és ott találta ki, a tüntető bukarestiek ott és akkor azonnal elzavarták a diktátort. Először az erkélyről, majd a palotából, majd kivégezték.
Csinálhatta-e volna a diktátor körmönfontabban a dolgát? Megelőzhette-e volna a bukást, ha a temesvári csodálatos napok előtt teszi meg (értelmetlen) nyitását népe felé? Körmönfontabb-e Gyurcsány Ferenc a parlament jelképes erkélyén, mint a – szintén a kommunista ifjúsági mozgalomból indult – másik ember? Szorultságában segít-e rajta az ígéret, hogy minden ember ingyenvagyont kap? A magyar miniszterelnök sok mindent megtesz abból, amit az őrült, de a hatalom megtartásáért mindig logikusan cselekvő Ceausescu megtett. Hatalma általunk ismeretlen eredetű fortélyos félelmen alapul. A televízió ostromlóiról, a rendőri beavatkozást megtiltókról, a rendőrpalotára lövöldözőkről, a Molotov-koktélt dobálókról ugyanúgy nem tudunk semmit, mint a temesvári kirakattörőkről. (Nem a fenét, pontosan tudjuk, hogy ki irányítja őket.)
Népet nyúzva adósságot törleszteni, a falvakat visszaszorítani, eltüntetni, kisebbségeket politikai célból felhasználni, társadalmi szolidaritást összetörni – a diktatúra módszere. Provokációk, vagyonosodási adóvizsgálatok, szemkilövetés, a klientúra részére pénz, monopóliumok, érvényesülés – szép hasonlóság a diktatúrák között. Ceausescunak ott volt ijesztgetésként a magyar irredentizmus, a Horthy-fasizmus rémképe, a mi emberünknek ott van a magyar nacionalizmus, antiszemitizmus, klerikalizmus rémképe (még csak nem is eredeti, copyright: Gerő Ernő).
Gyurcsány látszólag mindent maga alá gyűrt. Kommunikációt, MSZP-t, titkosszolgálatot, szocialista gazdasági hálózatot, az ellenzék egy jó részét, a jövedelmek elosztását. Valahogy mégis fogy körülötte a levegő. És emiatt most mégis szükségét érezte annak a hülyeségnek, hogy az erkélyről ingyenpénzt ígérjen az embereknek.
Vajon a budapestiekben lesz-e annyi kurázsi, mint a bukarestiekben 1989. december 21-ének gyönyörű napján?
Vincze S. Tamás
Budapest