Hamburgra figyel a német politika

Visszafojtott izgalommal néznek a német pártok a vasárnapi hamburgi parlamenti választás elé. Már csak azért is, mert a kikötőváros jövőbeli parlamentjének összetétele az egész ország közhangulatáról átfogó képet nyújthat. A nemrég kirobbant adócsalási botrány, a gazdasági élet vezetőivel szemben rohamosan növekvő bizalmatlanság után a Hanza-városban mindeddig ismeretlen erőmegosztáshoz és a hessenihez hasonló patthelyzethez vezethet.
Berlin árgus szemekkel figyeli a százhuszonegy tagú szenátusról döntő választás alakulását. Hamburgban bekövetkezhet a baloldali eltolódás új fejezettel, az eddig abszolút többséggel rendelkező Kereszténydemokrata Unió (CDU) ugyanis átütő sikerre nem számíthat. Ole von Beust kereszténydemokrata főpolgármester, vagy kihívója, a Szociáldemokrata Párt (SPD) színeiben induló Michael Naumann kénytelen lesz tehát koalíciós partner után nézni. A konzervatív alakulat abban bízik, hogy a Szabad Demokrata Pártnak (FDP) sikerül túljutnia az ötszázalékos küszöbön, a velük kötendő szövetség ideális megoldást jelentene. A liberálisok sorsa azonban az előrejelzések szerint cérnaszálon függ, és ha az FDP ezúttal sem tud bejutni a szenátusba, a mérleg nyelvét a zöldek és a Baloldal jelentheti.
A szocialistákat hathatósan segítheti a kipattant adócsalási botrány, a nagyvállalatok kapzsi vezetőivel szemben megnyilvánuló felháborodás, a jómódú rétegeket ostorozó kritika, amiért megfeledkeznek a szociális társadalommal szembeni kötelességeikről. „A Baloldal a Németországban elterjedt érzelmi tradícióból húz hasznot: az emberek elvárják az államtól, hogy levegye vállukról kockázatokat. A szocialisták megfelelő kérdésekről gondoskodnak, de megfelelő válaszokra nem képesek!” – hangoztatta egyik kampánybeszédében Ole von Beust. A szocialistákkal egyelőre sem a CDU, sem az SPD nem hajlandó szövetségre lépni. Elutasító magatartásuk a zöldekkel kötendő koalíció árnyékát veti előre. Tartományi szinten viszont a kereszténydemokrata–zöldek koalíció újdonság lenne. A berlinihez hasonló nagykoalíciót egyik néppárt sem akarja. A vörös–vörös–zöld felállást az SPD elhárítja magától. A hamburgi szavazókra nehezedő felelősség így túllépi a két eddigi időközi választás jelentőségét.