Kiss Péter exkommunista (neoliberális) apparatcsik nyilatkozott a minap, a közismerten nem a műveltségéről és tájékozottságáról híres amerikai média egyik, legfeljebb néhány szlogen iránt érdeklődő képviselőjének, a tomboló magyar „szélsőjobboldalról”. Jól egymásra találtak. A tengerentúli megtalálta azt, aki szállította nyugodt lélekkel – saját népe ellen – a kívánt rágalmazó mesét. A gonosz antiszemitizmus-bacilust ismét tetten érték, sőt nevesítették. Miután Tom Lantos, a nagy fasisztavadász elhunyt, egyben felkínálták a hitványságokban nem szűkölködő haladó amerikai magyaroknak az örökségápolás folytatódó nagy bizniszét is.
Kiss úr, akinek KISZ-es műveltsége megengedi, hogy tudományosan tudatlan legyen, nem kevesebbet állított, mint hogy Auschwitz Magyarországon működött, és magyarok működtették. Hiszen az a tézise, hogy magyarok irtottak ki nagyipari módon magyar tömegeket a II. világháború idején, ezt jelenti. Az, hogy egy primitív szellem eme megnyilvánulásai közben Orbán Viktor százezrek előtt mondott beszédének képeit játszották alá, az az alantas szellemiség közös szakmai platformját jól minősíti. Kiss Péter, a dialektikus „történész”, vélekedik. S annyit sem tud, hogy a vidéki magyar zsidóság deportálásának idején – 1944. március 19-e után – hazája már nácik által megszállt ország volt. S bár voltak – sajnos – bűnös, szadista, antiszemita magyarok is, de nincs magyar Auschwitz, bármilyen jól jönne ez most utólag. A nagyipari módszer a náciké volt.
Kiss elvtársat persze mindez nem zavarja, hiszen Kiss elvtársat is Gyurcsány elvtárssal együtt régóta jellemzi a pofátlan politikai hazudozás. S ennek van piaca nyugaton, egy sokszínű, balos, materialista közegben, amelynek szintén elfogyott a többiek számára értelmes mondanivalója. S így, ha lehet, folytonosan antifasisztáskodik. Hiszen a saját zsebén kívül védeni kell az emberiséget akkor is, ha nincs veszély. Persze Kiss elvtárs nem marad egyedül, hiszen a bolsevik propagandaszabályok szerint sokszólamúan s mindig és mindenhol teríteni kell a (proletár) igazságokat. Így aztán Hanti Vilmos is, a főfoglalkozású antifasiszta, megnyilvánult egy lényegében magánérdekű koszorúzást kihasználva. Ő is a szélsőségek ellen prelegált úgy, hogy persze magát nem számította oda. Miközben az volt a véleménye, hogy a szovjet hadsereg 1945-ben soha nem látott demokráciát hozott Magyarországra. Egy olyan csodálatos demokráciát, amely zabrálással, tömeges erőszaktétellel, malenkij robotos deportálással, a népakaratot semmibe vevő kikényszerített kormánykoalíció kommunista erőszakszervezeteivel kezdődött, majd folytatódott a Hanti-félék korlátlan és dicsőített diktatúrájával. S most egy olyan kormánnyal, amely a Magyar Gárda ellen primitív propagandát folytat, miközben a Vér és Becsület szélsőjobboldali (nemzetközi) legényei kormányengedéllyel szabadon parádézhatnak. S ezzel egy időben a társadalom- és nemzetellenes egészségügyi zsiványjavaslat ellen nem szabad tüntetni a Kossuth téren.
A gyurcsányi demokrácia csodálatosan gyökerezik a KISZ-es szocialista demokráciafelfogásban. Nemcsak azt, hogy mi a jó, de azt is, hogy egyáltalán mi volt a múltban, azt is a jól képzett elvtársak és cenzorok, politikai médiatársutasok, a haladó szervezetek vezetői mondják meg. Nyugati médiafelület pedig mindig akad – melyik, miért és mennyiért. Hanti elvtárs is műveletlen, mert ha nem lenne az, legalább kétségei lennének saját állításait illetően. De neki nincsenek kétségei – mint ahogy Gyurcsánynak sem –, mert ő jól érezte és érzi magát a hazugságok ellenére, sőt azok következtében is.
A szocialista–neoliberális koalíció történelemtanárai persze nemcsak intellektuálisan mélyrepülők, de erkölcsileg is. Mert jobb hallgatni (=arany), mint kifecsegni a saját érdekű valótlanságot (=ostobaság). A politikai vádaskodás ellen nemigen szólhatunk, mert az sajnos – a demokrácia nagyobb dicsőségére – legitim eszköz, főleg akkor, ha van rá vevőközönsége. A mai magyar nyugdíjas-társadalom jelentős része például ilyen közeg. Egy részük haszonélvezőnek gondolja magát, holott mindig csak áldozata ugyanazon csoportok hatalmi érdekeinek.
Kiss Péter tehát nem tud arabusul, de beszél egy hazug (szocialista) pidzsin nyelvet, amelyet egy zsigerre redukált, jórészt nincstelen közeg akkor is érteni vél, amikor e nyelv számára már egzisztenciális minimumokat sem hirdet. S így attól fél – esetleg –, ami nincs, s egyetért azokkal, akik elnyomorítói. Tehát fantasztikus nyelv a kádárizmus öröksége – egy zömében hitetlen népség szakrális-liturgikus egyesítő beszédmódja. Ha volt a népnek mákonya, akkor ez az. Azt azért ajánlanánk a kancelláriaminiszternek, hogy – a biológiai óra megállíthatatlan működése miatt – ne gondolja öröknek az antifasiszta katyvasz hatását. S történelemtanári diplomáért se elvtársaihoz forduljon.
A szerző történész, egyetemi docens
origo.hu
Karácsony Gergely, a főnácimester
