Moszkva előre néz

Alig több, mint egy héttel az elnökválasztás előtt szinte százalékra pontosan meg lehet jósolni az eredményt. A közvélemény-kutatók egyöntetűen 75 százalék körüli szavazatot jósolnak a kijelölt utódnak, Dmitrij Medvegyevnek. Az elitet azonban ennél sokkal jobban izgatják a választást követő hónapok. Jelzi ezt a politikai könyvpiac kínálata is, amely egyértelműen a Putyin-tervet helyezi a középpontba.

Vége már azoknak az időknek, amikor az egyébként a hazainál jóval bővebb kínálatú orosz politikai könyvpiac kizárólag a „Kicsoda Putyin?” kérdésre kereste a választ. Találgatások és elemzések sora látott napvilágot, s már azt is tudjuk az elnök múltjából és jelenéből, ami soha meg sem történt. A szakértők egy ideje már a jövőre koncentrálnak, amelynek kulcsát a Borisz Grizlov által Putyin-tervnek elkeresztelt, mára egyre világosabban megjelenő programban vélik megtalálni.
Így aztán az sem meglepő, hogy a legfrissebb politikai szakirodalom az elnök éves üzeneteit egymás mellé rakva e programbeszédekből próbálja kibontani a putyini stratégiát, amelynek folyamatosságát ígéri az uralkodó elit. A kurzus alapelemei megismerhetők már szótár és kérdések formájában is, s a könyvesboltok polcait figyelmesen nézegetve általában véve megfigyelhető a vonzódás a kézikönyv formához. A mélyebb ismeretekre vágyók az éves üzeneteket statisztikákkal, ábrákkal bővítve böngészhetik a jövő megismerésének reményében.
Természetes az is, hogy könyvek sora elemzi a Kreml ideológusa, Vlagyiszlav Szurkov után szabadon, mi is az a szuverén demokrácia. A provokatív könyveiről ismert Vlagyimir Szolovjov nyolc év tapasztalatait összegezve próbálja megrajzolni a nem közömbösek számára az elnök arcélét, míg Dmitrij Jurjev a rezsim mozgatórugóit vizsgálja. Külön könyvek foglalkoznak Putyin táborának szociális összetételével, amelyekből megtudhatjuk, hogy az ország lakosságának több mint kétharmadát kitevő támogatói körben egyre nagyobb, immár 40 százalékos a fiatalok aránya. Mint III. Sándor óta tudjuk, Oroszországnak csak két barátja van, a hadsereg és a flotta. S nem Oroszországban lennénk, ha nem külön kötetbe gyűjtenék Putyin ellenségeit, akiknek célja „Oroszország megalázása, meggyengítése”. Aki még többre kíváncsi, az lapozgathatja A liberalizmus vírusa címmel megjelent munkát, amely a világ amerikanizációjáról értekezik. Egy másik könyv a hazafias magatartással szembeállítva azt ecseteli, miként vélekednek a liberálisok a népről. Meglehetősen élénk a szerzők érdeklődése az abszolút igazságában soha nem kételkedő amerikai gondolkodás iránt, mint ahogy geopolitikai fejtegetések sora igyekszik meghatározni Oroszország helyét az új világrendben. E körképből világosan kirajzolódik, hogy az orosz elitet komolyan foglalkoztatja az ország jövője, s e gondolatsorok alapvető célkitűzései egybeesnek a Putyin-programban is markánsan megfogalmazódó elképzelésekkel.