További utóomlások várhatók

Szerdára teljesen lezárta a rendőrség a megmozdult löszfal közelében fekvő dunaszekcsői utcákat, szántókat. Csak rendőri kísérettel lehet megközelíteni a helyszínt.
Megroggyant lépcsőn érkezünk egy kiürített ház udvarára, ahol Kraft János, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal pécsi bányakapitányságának geológusa és a katasztrófavédelem munkatársai fogadnak bennünket; éppen terepszemlét tartanak. A ház teraszán széles repedés tátong, a melléképület fala is több részre szakadt. „A terepszint, ahol állunk, állandó változásban van – mondja a geológus –, a megmozdult anyag még tolná maga előtt.”
A mostani omlás fő oka Kraft szerint az, hogy a fölső löszréteg száraz állapotú, míg az alsó réteg víztartalma olyan magas, hogy elvesztette a tartását. A meredek partoldal lábvonalát a Duna állandóan támadja, habolja. Fönt a terepszinten pedig az emberi jelenlét miatt megváltozott a növényzet, műveljük a területet, szántunk. Repedések, löszkutak keletkeznek. Ezeket kitölti az ember, de a száraz nyarak miatt a betöltések és a régi repedések elváltak egymástól, kinyíltak. A tavaly őszi csapadék, majd az elolvadó decemberi hó bejutott a repedések mentén a kőzettér aljába, és akkor vesztette el a tartását.
Igen könnyen erodálódó kőzet a lösz, e tulajdonságára utal elnevezése is. Az elnevezés feltételezések szerint a Svájcban használatos német lösch szóból ered, amelynek jelentése: laza. Neve jól jellemzi fizikai tulajdonságait, hiszen a lösz alapvetően porózus kőzet, 0,01–0,05 milliméter átmérőjű szemcséi között mésztartalma (kalcittartalma) biztosítja a kötőanyagot, tudatja Kraft János. „Azt szoktam mondani, hogy az ember vegyen egy löszgöröngyöt, és dobja bele egy pohár vízbe. Kis szemcsékre esik szét.”
Az üledék színéből fakadóan e talajok jellemzően szürkéssárga színűek, innen a lösz népies elnevezése: sárga föld. A lösztalajok az elmúlt egymillió évben keletkeztek, hosszú évezredek ülepedési folyamatai révén. Az állati és növényi maradványokat tartalmazó üledék a szél erodáló munkája következtében apró szemcsékké morzsolódott. Ezt a port a szél nagy távolságokra elhordhatta, belőle általában ott alakultak ki lösztakarók, ahol hideg volt az éghajlat, és az egyenletes ülepedést nem zavarták fák. Az éghajlat változásai folytán a lösz réteges szerkezetűvé vált: az újabb rétegek a szelesebb földtörténeti időszakokban keletkeztek, a köztes periódusokban pedig a rétegek tömörülése volt a jellemző folyamat.
Hazánk egyik leggyakoribb talajtípusa a lösz, az alacsonyabb területeken általánosan előfordul, összességében Magyarország területének mintegy harmadát fedi, főként a dombságok vidékén. A löszrétegek vastagsága általában öt és hetven méter között mozog. A lösz tömegének jelentős részét a kvarc adja, de emellett találunk benne vas-oxidot, kalcium-oxidot és alumínium-oxidot is. A szemcséket öszszecementáló kalcit a kőzet tíz–negyvenöt százalékát teszi ki. A mész gyakran néhány centiméter nagyságú formációkat alkot, amelyeket furcsa alakjuk miatt löszbabáknak neveztek el.
A dunaszekcsői löszfal a múlt héten gyors mozgásba kezdett. „A zökkenés – a függőleges irányú elmozdulás – órákon keresztül tartott. Úgy indult, hogy belül elkezdett recsegni-ropogni a kőzettér, hangokat hallatott, és csak utána történt meg a süllyedése. Ez azt jelentette, hogy a belső üregrendszerek összeomlásával történt a mozgás. Miután ezek záródtak, a képlékeny zónára nagyobb súly nehezedett, mint a korábbiakban, és az csak a Duna irányába tudott kitérni oldalra” – írja le a múlt heti történéseket a geológus. Egy fát mutat a löszfal oldalában, amelynek gyökérzete a múlt szerdán bekövetkezett függőleges omlás hatására szétnyílt, a fa törzse és gyökerének egy része néhány perc alatt három métert zökkent lefelé.
A szakemberek feladata jelenleg a folyamat követése és a jövőben várható események meghatározása. „Azt figyeljük most, hogy milyen új repedések keletkeznek a környezetben, és mi a tendenciájuk e repedéseknek. Van olyan repedés, amely már napok óta folyamatosan tágul, és van olyan is, amelyik szinte összezáródik. Ez mutatja azt, hogy a terület szinte több részre tagolódott, és úgy próbál mozogni” – tájékoztat Kraft János, miközben követjük terepfelmérő útján.
Felmászunk az összedőlt ház közelébe, amelyik legalább öt métert mozdult el lefelé. „Azért jöttem ide, ahol állok – mondja a geológus –, hogy érzékelni tudjam a terület mozgását. Mindig beállok bizonyos helyzetekbe, és onnan készítek fotót, vagy méréseket végzek. Ebben a helyzetben legutóbb vasárnap voltam, és ahhoz képest nekem ez a terület már változott, megdőlt nyugatra. Ugyanakkor nem mindenhol történt meg a megzökkent kőzettér oldalirányú elmozdulása. Ez azért probléma, mert továbbra is feszültséget jelent, tehát ismételt utóomlások várhatók.”