SZDSZ: az állatorvosi póniló esete

Mondják, az SZDSZ-nek jól jött, hogy a koalíciós szakadás elterelte a figyelmet az elnökválasztó küldöttgyűlése körüli botrányról, vezető tisztségviselői mandátumának megkérdőjelezhetőségéről. Ettől azonban még igaz, hogy nemsokára szembe kell nézniük egy olyan újonnan összehívott kongresszussal, amelyen a koalíció sorsa a tét. Nem javítja a hitelességi mutatóikat, hogy ugyanazok a személyek fogják áldásukat vagy átkukat adni az MSZP–SZDSZ vad- és vegyes házasságra, mint akik egy éve megválasztották Kóka János milliárdost és Gyurcsány-epigont pártelnökké. Nem lehet tudni most sem, hogy akik részt vesznek majd a szavazáson, vajon jogszerűen lesznek-e jelen a kisebbik neoliberális erő legfőbb döntéshozó fórumán. Vajon olyanok mennek-e majd el, akik mögött valós, létező tagság áll? Egyáltalán: ők maguk párttagoknak minősülnek-e, vagy csak amúgy balkézről, önkényesen nevezik ki őket küldöttnek, mint tették azt a mit sem sejtő gulácsi polgármester esetében, aki saját bevallása szerint sosem lépett be a Szabad Demokraták Szövetségébe. Milyen valós indoka van, hogy nem akartak már a sorsdöntő küldöttgyűlés előtt nemhogy tag-, de még küldöttrevíziót sem?
Miért érdekesek egy parányira zsugorodott párt belső ügyei, funkciói? Már nem is az ország kormányozhatósága miatt, hisz a jelek szerint a hajdani liberális csoportosulás búcsút mond a koalíciónak. Mégis érdemes bíbelődnünk e mind jelentéktelenebb, a statisztikai hibahatár és a zéró közt egyensúlyozó piti pártocskával. Az ok: állatorvosi lóként, akarjuk mondani, pónilóként felfedezhető rajta az összes rendszerváltó betegségtünet. Álpolitikusok, álelnökök és álküldöttek. Elcsalt választások és olyan ígéretek, amelyeket már kimondásuk pillanatában sem vesznek komolyan. Aki pedig mégis, az rövid úton populistának, demagógnak van kikiáltva – természetesen éppen azok részéről, akik a legnagyobb disznóságokat követték el.
Erősen fogadkoznak most a szabad demokraták, hogy olyan mandátumvizsgálat lesz, hogy attól kódul mindenki, aki ki akarja játszani. Csak hát van ezzel az elszánással egy mákszemnyi malőr. Ugyanazok őrködnek a törvényesség felett, akik eddig is lelazsálták a feladványt. Rejtő Jenő nyomán: a szerencse forgandó, de nem akkor, ha Piszkos Fred keveri a lapokat. Egy méltatlanul keveset emlegetett személy osztotta a lapokat, azaz hagyta jóvá a kétes küldötti felhatalmazásokat a múltkori küldöttgyűlésen. Ideje hát, hogy kilépjen a relatív ismeretlenségből. Poczkodi Balázsnak hívják, és ő az SZDSZ mandátumvizsgáló bizottságának a vezetője. Ő volt az, aki a filmfelvételek tanúsága szerint kimondta tavaly Kóka János győzelmére a boldogító igent, bejelentette a pulpitusról az új elnököt, mivel mindent rendben talált az általa vezetett grémium mandátumfronton. Nem ismerős a név? Nem is csoda, mivel az SZDSZ küldöttgyűlése kapcsán nem is emlegetik a nevét. Olyannyira az ismeretlenség jótékony homálya burkolja a jeles férfiút, hogy még saját pártja sem igen hivalkodik vele. Akinek máshonnan mégis ismerősen cseng a Poczkodi nevezet, azt nem csalfa memóriája csalta meg. P. Balázs az Országos Választási Bizottságot (OVB) tudniillik szabad demokrata színekben erősíti. Ezért is furcsa, hogy az SZDSZ honlapja még a létezéséről sem tud, valósággal kiradírozta a nevét a pártnotabilitások virtuális tablójáról. Persze, hogy mennyire erősíti az OVB-t nevezett személy, arról nagyon is megoszlanak a vélemények. A kormánypártoknak és rohamosan fogyatkozó bázisuknak nyilván megelégedésükre szolgál az a buzgalom, ahogy minden nem balliberális beadványt könyörtelenül késleltet, elkaszál. A jogvégzett lakosság viszont mélyen elgondolkodhat arról, mennyire áll szilárd alapokon az ügyvédi irodát is működtető Poczkodi Balázs szakmai hitele. Már pusztán az a tény, hogy az ő mandátumvizsgáló bizottsági elnöki bábáskodása mellett sikerült szappanoperett szintre süllyeszteni pártja vezető testületeit. Az sem zárható ki persze, hogy az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank (MFB) vezetésében elgondolkodnak a mandátumok felkent apostolának szakmai kvalitásain. Merthogy el ne felejtsük: az MFB felügyelőbizottságának tagját is köszönthetjük a nem kormánypárti OVB-beadványok lánglelkű elgáncsolójában, aki az SZDSZ-es küldöttek felismerésében oly teljesítményt nyújtott, ami csak a kivédett tizenegyes után bomba öngólt lövő fehérvári légiós világdicsőségével mérhető.
Külön tanulmányt megérne amúgy, a fél magyar sajtónak miként sikerült kínos gonddal kerülnie, nehogy véletlenségből rákérdezzenek, ki az, aki – ismét Rejtőt idézve – a névsort olvasta az ominózus kongresszuson. A végén még kiderült volna, hogy az egész küldöttlajstrom úgy rossz, ahogy van, és Tolnától Baranyáig, Ormánságtól Szabolcsig lámpással kell keresni az igazi delegáltakat. Hogy ez a küldöttgyűlés – Tóth József szoci polgármesterrel szólva – még fiktívnek is sz…r, és a választott testületek, továbbá az állítólagos elnök annyira hitelesek, mint Münchhausen báró. A mai neobolsevik jelszó szerint rossz tett helyébe jót várj – már ha mindezzel a kormányrúdba csimpaszkodó nómenklatúra érdekeit szolgálod. Így aztán helyszűke miatt nincs is tér arra, hogy felsoroljuk mindazt a jövedelmező megbízást, amivel P. Balázst, illetve ügyvédi irodáját rogyásig honorálják a kormányzati negyeddel kapcsolatos sokmilliós szakértői díjaktól kezdve az önkormányzati minisztérium PPP-irodájának – szintén nem karitatív alapon – végzett munkákon keresztül. Fentiekből is kitűnik: a sok szép feladat ismeretében nemigen lehet azt állítani, hogy az SZDSZ kipottyanása a kormányból P. Balázsnak az érdekeit szolgálná. Ez a koalíció felmondásáról döntő küldöttgyűlés előtt egy bukott szavazatszámláló és mandátumvizsgáló bizottsági elnökről fontos információ. Nincs itt összeférhetetlenség? Dehogyisnem. Miként az is több mint aggályos és összeférhetetlen, hogy az OVB tagja úgy hozhat döntéseket a kormányzatot érintő kérdésekben, hogy anyagi érdekeltségei a kormány védelmét diktálják a számára. Láthattuk, hová vezet ez, amikor a népszavazás előtti abszurd és demokráciaellenes kormányzati propagandát jogszerűnek nyilvánította, a józsefvárosi önkormányzat szavazási felhívását viszont elmarasztalta. Az OVB asztalára kerül az Albert házaspár beadványa a magánbiztosítók egészségügyből való kizárásáról. Nem nehéz megjövendölni, hogy P. Balázs összeférhetetlenségi története folytatódik, és a késleltetésben ismét számíthat rá a kabinet. Ha még hatalmon lesznek addig.