Mivel az EU huszonhét tagállamából csupán Írországot kötelezi alkotmánya, hogy az uniót érintő szerződésekről népszavazást írjanak ki (a többi tagországban elegendő, ha a parlament ratifikálja azt), tudvalévő volt, hogy az írek kezébe került az Európai Unió sorsa. Az okmányt eddig tizennyolc ország parlamentje – elsőként hazánké, szinte a szöveg ismerete nélkül – fogadta el, és ezek a voksolások nem ütköztek komolyabb ellenállásba. Írországban a kormány- és (a Sinn Féin kivételével) az ellenzéki pártok is mind a reformszerződés elfogadása mellett kampányoltak, így kisebb csodának tekinthető, hogy a kisebb mozgásterű szerződésellenes lobbicsoportokra, például a Libertasra inkább hallgattak az emberek, mint politikusaikra.
Bár maga a voksolás csütörtökön volt, a szavazatszámlálás tegnap reggel kezdődött meg, és már kora délután bebizonyosodott, hogy a mintegy 53 százalékos részvétel mellett a szavazók jelentős többsége – a végeredmény szerint 53 százalékuk – voksolt nemmel. „Úgy tűnik, a nemek győztek” – közölte Dermot Ahern ír igazságügy-miniszter néhány órával a számlálás megkezdése után.
Az európai vezetők egyöntetűen azt az álláspontot képviselik, hogy a lisszaboni dokumentum elutasításával újabb válságba került az unió, ahogyan 2005-ben, amikor a reformszerződés elődjét, az alkotmányt Hollandia és Franciaország lakossága utasította el.
*
Bár az európai alkotmányról több országban is népszavazást tartottak, illetve készültek tartani, ugyanezek az államok – többek között Franciaország, Nagy-Britannia, Dánia, Portugália vagy Csehország – a lisszaboni szerződés tekintetében elvetették ennek lehetőségét. Ez leginkább azért okozott felzúdulást, mert a két dokumentum tartalma több független kutatóintézet elemzése szerint is legalább 96 százalékban megegyezik. Az európai államok vezetőit és Brüsszelt ezért azzal a kritikával illetik, hogy új köntösbe bújtatva kívánja az egyszer már elvetett alkotmányt ráerőszakolni Európára. Elemzők szerint az unió többi lakosához hasonlóan maguk az írek sem voltak tisztában a reformszerződés tartalmával. A nemmel szavazók elsősorban Írország függetlenségének feladását féltették, de az ír gazdák egy része is elégedetlenségének adott hangot, amiért az EU kereskedelmi biztosa nem védte meg érdekeiket.
Az eredeti elképzelések szerint az unió intézményrendszerének megreformálására életre keltett reformszerződés 2009. január elsején lépne életbe. Az okmány értelmében az állam- és kormányfőket magába foglaló Európai Tanács két és fél éves időtartamra állandó elnököt kapna, az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselői, illetve a külügyi biztosi poszt összevonásával pedig létrehozná a közös EU-külügyminiszteri posztot. Az Európai Bizottság létszáma 2014-től az országok számának kétharmadára csökkenne, az Európai Parlament képviselői helyeinek száma a 2009-es választás után pedig 750 plusz 1 lenne. A szerződés továbbá új szavazási rendszert vezetne be, illetve 61 új területen felszámolná a tagállamok vétójogát, alapvetően bel-, igazságügyi és társadalombiztosítási kérdésekben.
vezércikk a 7. oldalon >
