Foci helyett médiafejlesztés az ezermilliókból

Ötmilliárd a magyar focinak – ezzel a szemérmetlen címmel adta hírül a magyar sajtó a legújabb, hogyan csináljunk a közpénzből magántulajdont című kormányzati húzást. A hír hallatán az egyszerű ember a szívéhez kap, az olvasott pedig a fejéhez. Sokan, bedőlve a manipulatív mondatnak, meg is húzzák az egyenlőségjelet, a kivéreztetett magyar futball lelketlen játékosai és a hatalmas összeg között azzal, hogy mit akarnak még ezek a nyikhaj labdarúgók. De aki végigolvassa a kormány és a szerencsés partner közti szerződésnek a sajtóba eljutatott szövegrészeit, az is zavarba jöhet a körmönfont mondatoktól. Leginkább csak a józan paraszti eszére és a gyanakvására támaszkodhat, amit az táplál, hogy ennek a kormánynak még nem volt egyetlen olyan lépése sem, amelynek ne lett volna valamilyen erkölcstelen hatalmi és anyagi mozgatórugója. Hozzá kell tenni, nagyon rossz az a jogrend, amely minden ilyen akciónak törvényes keretet biztosít. Ötezermillió forintot kihelyezni egy nevenincs kft.-hez még akkor is meglepő, ha simán lenyeltük, hogy egy kétszemélyes bt. közel másfél milliárd forintos sikerdíjat kasszírozott a MÁV Cargo értékesítése során.
Mint megtudhattunk a „focis ügyletről”, az állam kezességet vállalt az Advertum Kft. által felvett 5,2 milliárd forintos hitelre. Ebből a cég hárommilliárdot fordít a Profi Liga Kft. (az első és másodosztályú futballcsapatok marketingjogait birtokló cég) állami tartozásának rendezésére. Állítólag évekkel ezelőtt hibás kötvénykibocsátás történt, és most a jóságos kormány megmenti saját APEH-os végrehajtóitól a klubokat. Hogy hol van az anno elkótyavetyélt hárommilliárd forint, azt homály fedi. Nem jól gazdálkodott a Profi Liga, de mi a garancia arra, hogy az Advertum gondosabban bánik majd a milliárdokkal?
A kölcsönt, amelyre az állam kezességet vállalt, ha a cég közben csődbe jutna, az állampolgárok fogják megfizetni. Ugyanott vagyunk, mintha az adóhatóság lemondana a behajthatatlan összegről. Úgy hárommilliárd a rizikó, így öt. Nyilván a cég csak akkor tudja leróni a hatalmas kölcsöntartozást, ha jól prosperál. A sikert attól remélik, hogy a vállalkozás az ügylettel megszerzi a klubok médiajogait, és így hatalmas bevételi forrásra tesz szert. De miért nem sikerült ugyanez a Profi Liga Kft.-nek? Nem vagyok közgazdász, még az is lehet, hogy az Advertum valóban lerója a tartozást, s a klubok megkönnyebbülnek. (Érthetetlen miért nem ők maguk gazdálkodnak az értékes médiajogokkal?) Ha mégis beütne a krach, hát majd az állam fizet saját magának.
Az egész ügylet lényege azonban az, hogy a tartozásrendezés után fennmaradó kétmilliárd forintból az Advertum egy országos elérésű médiarendszer kiépítését és működtetését tervezi. Sőt a szerződés erre kötelezi. Ha a cég menet közben netán csődbe menne vagy átalakulna, ledobva ezzel a tartozás terhét magáról, és kimentené a megteremtett médiahálózatot, amely magánvállalkozást végső soron az állampolgárok finanszíroztak, nem kétséges, hogy lekötelezettként a kormányt támogató médiacsapatok közé állna be.
Az erkölcsi jótett pedig annyi ebben az ügyletben, hogy a cég nettó árbevételének húsz százalékát a labdarúgás utánpótlás-nevelés programjaira kell fordítania. Nevetséges arányok, amelyeknek semmi köze a magyar labdarúgás fejlesztéséhez. Hiába van az önkormányzati minisztérium, a gazdasági miniszter és az Magyar Labdarúgó-szövetség is bevonva az üzletmenetbe. Ami pedig különösen ijesztő, hogy a nevezett médiacég kifogásolható piaci manőverrel telepedett be a tízmilliárd forintos hitelből felújított Nyíregyházi Főiskola médiatevékenységre kialakított termeibe. Miközben az iskola és az állam együttesen nyögi a hatalmas hitel terheit, az élelmes médiacég nevetségesen alacsony bérleti díjért fészkelte be magát az épületbe. A közérdeket sértő szerződést megkötő, a főiskoláról időközben menesztett vezetőt pedig alkalmazásába vette. A rektort az izmosodó helyi sajtó helyezte nyomás alá, aki így nem kutakodott tovább a papírok között, hiszen kiderült, a médiavállalkozás komoly kapcsolati tőkével rendelkezik a kormányban.
Csak remélhetjük, hogy a milliárdos médiacég építése közben tényleg jut valami a gyerekekre, amely felajánlásokat és díjakat majd hangzatos ünnepségeken, a médiában közvetített látványos külsőségek között fognak kegyesen átnyújtani. Tessék hát tapsolni!
Brockhauser Edit,
e-mail