Galliában a magyar vadak

Az elmúlt évek egyik legsikeresebb kiállításának bizonyult a Magyar Nemzeti Galéria tavalyelőtti Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 című kiállítása. Nemzetközi figyelmet is keltett a bemutató. Ezt jelzi, hogy a tárlat most egyéves franciaországi körútra indul. A Fauves Hongrois 1904–1914 című kiállítást három helyszínen mutatják be Franciaországban.

Céret városának modern művészeti múzeuma indítja a sort a június 21. és október 12. között nyitva tartó kiállítással, majd a Le Cateau-Cambrésis-ben lévő Musée Départemental Matisse ad helyet az összeállításnak 2008. október 25-től 2009. február 22-ig. A tárlatsorozat befejező állomása a dijoni Musée des Beaux-Arts lesz, ahol 2009. március 13. és június 15. között vendégeskednek a magyar vadak. A franciaországi kiállítás – jegyezte meg a Nemzeti Galériában a napokban tartott sajtótájékoztatón Passuth Krisztina művészettörténész, a kiállítás főkurátora – azt bizonyítja, hogy a magas minőséget képviselő alkotások nemzetközi közegbe helyezve is megállják a helyüket. A mintegy 150 műtárgyat és számos dokumentumot bemutató válogatás főszereplői továbbra is Berény Róbert, Czóbel Béla, Perlrott Csaba Vilmos és Ziffer Sándor lesznek, de például a dél-franciaországi Céret párhuzamosan egy kamarakiállítást is szentel Rippl-Rónai József Banyuls-sur-Merben festett képeinek, az Aristide Maillollal való barátságának. A budapesti kiállításon kisszámban szerepeltek a magyar művészek számára példaképet jelentő francia vadak, a franciaországi sorozatban is csak Dijonban szándékoznak jelentősebb válogatást bemutatni az irányzat jelentős mesterei – Matisse, Derain, Vlaminck – műveiből. A Matisse Múzeumban nyíló tárlat érdekessége lesz az a 12 lapos Matisse-sorozat, amelyet budapesti gyűjteményből kölcsönöznek.
A kiállításokra a párizsi Adam Biró kiadó francia nyelvű katalógust jelentet meg, amelyben az eredeti magyar katalógus több tanulmánya (Passuth Krisztina, Barki Gergely, Szücs György, Molnos Péter, Rum Attila, Boros Judit, Rockenbauer Zoltán), illetve a francia múzeumi szakemberek (Joséphine Matamoros, Dominique Szymusiak, Sophie Barthélémy) írásai is szerepelnek.
A sajtótájékoztatón bemutatták A Magyar Nemzeti Galéria évkönyve 2005–2007 című, most megjelent kiadványt is, amely az intézményben folyó, illetve az intézmény gyűjteményével kapcsolatos kutatásokat mutatja be, nemcsak a hazai közönségnek, hanem – mivel angol, német és magyar nyelvű szövegeket közöl – a nemzetközi nyilvánosságnak is. A most megjelenő jubileumi kötet első nagyobb egységében az ötvenéves nemzeti galéria történetével kapcsolatos írások kaptak helyet. A második egység tanulmányai kapcsolódnak a múzeumban őrzött tárgyakhoz, tárgycsoportokhoz. A harmadik egység rövid írásai az intézmény új szerzeményeit, illetve a gyűjtemény egyes darabjaival kapcsolatos új kutatási eredményeket ismertetik.
Egy éppen nyitás előtt álló tárlatot is láthattak a tájékoztató résztvevői, amelyet Fekete Tamás szobrász tizenhárom kisplasztikájából rendeztek Hódolat Brunel-leschinek címmel, s amely május 24-től július 27-ig várja az érdeklődőket. Élete utolsó művét, az 1994-ben kezdett és tavaly bekövetkezett haláláig folytatott, Hódolat Brunelleschinek című, tizenhárom műből álló plasztikai ciklust Fekete Tamás végrendeletében a Magyar Nemzeti Galériára hagyományozta. A sorozat méltó bemutatására önként kínálta magát az idei reneszánsz év és a Magyar Nemzeti Galéria palotájának „A” épülete, amelynek teljes első emelete kora tavasztól a Mátyás király öröksége. Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) című nagyszabású tárlatot fogadja.