Macedóniában június 1-jén előre hozott parlamenti választásokat tartottak, amelyekre árnyékot vetett az eseményt kísérő erőszak elsősorban az albánok lakta településeken. Egy faluban a legnagyobb albán párt képviselőjét lelőtte egy rivális párt támogatója, egy másik település szavazóhelyiségében lövöldözni kezdett egy férfi, ezenkívül több szavazóhelyiségben verekedés tört ki. Mit tehet az újonnan megválasztott kormány az erőszak megfékezése érdekében?
– Elsősorban szeretném leszögezni, hogy a választások során nemcsak az albánok lakta településeken, hanem más régiókban is előfordultak incidensek, melyeknek kevesebb figyelmet szenteltek a tudósítások. Balesetek azonban bármelyik országban előfordulhatnak. Inkább azt tartom aggasztónak, hogy Macedóniában az elmúlt
17-18 évben sosem követték cselekedetek a szavakat. Az új szkopjei kormánynak meg kell akadályoznia, hogy a bűnözők, a vétkesek ne követhessék el ugyanazokat a bűnöket egy hét múlva, egy év múlva, de tíz év múlva sem. Az erőszakkal, a fegyverhasználattal és a választási eljárással kapcsolatban egyértelműen fogalmaz és szigorú a törvény, amit ennek ellenére ez idáig képtelenek voltak megfelelően alkalmazni az egymást követő kormányok. Macedónia kis ország, nem lehet mindörökké azt hajtogatni, hogy nem tudjuk, kik az elkövetők, kik sértették meg a választási eljárást. Az ország ezért teljesen megérdemli az Európai Bizottság bírálatát, hiszen a választások tisztasága minősít egy adott országot, Macedónia pedig az Európai Unióhoz szeretne csatlakozni.
– És a gazdasági lépésekkel elégedett az EU? A 2006-ban hatalomra került és most újraválasztott jobbközép kormánykoalíció szerint az általa bevezetett egykulcsos személyi jövedelemadó, illetve a hazai és külföldi vállalatok által fizetett adó tíz százalékra csökkentése nagyban hozzájárult a külföldi tőkebefektetések növekedéséhez és a gazdaság kifehérítéséhez.
– Egyre több a külföldi befektető, ez nyilvánvaló. Mint az is, hogy az újraválasztott kormány folytatja megkezdett gazdaságpolitikáját és az adóreformot. Kétéves kormányzástól nem lehet csodákat várni, de sok területen nagy előrehaladást lehet tapasztalni. Mint például a mezőgazdaságban, ami Macedóniának nagyon fontos. Egyre nagyobb támogatásban részesülnek a gazdák, ami a globális élelmiszerválságot és az élelmiszerárak növekedését tekintve jó döntésnek bizonyult. Az adócsökkentés ellenére viszont több az állam bevétele, hiszen az emberek inkább befizetik az alacsony adót, mint hogy csaljanak.
– Ön szerint a 2001-es fegyveres konfliktust lezáró, a kisebbségi jogokat kiterjesztő ohridi békeegyezmény segítette a lakosság 25 százalékát kitevő albánok ügyét?
– A 2001-es konfliktus nem klasszikus konfliktus vagy területekért folyó háború, inkább az emberi jogok védelméért és egy új politikai kurzusért vívott harc volt. Mindenképpen elindított egy folyamatot annak érdekében, hogy a különböző etnikai csoportok közötti szakadékot áthidalja. A politikusoknak azonban óvatosaknak kell lenniük, mert egy szegény országban, ahol sok a munkanélküli, nagyon könnyen előfordul, hogy az ellenfélre vagy a másik etnikai csoportra hárítják a felelősséget. S ha ez egyszer megtörténik, újabb konfliktus kezdődhet. Ugyanakkor személy szerint meg vagyok győződve arról, hogy a konfliktus veszélye már nem fenyeget. Az ohridi békeegyezmény ugyanis biztosítékot jelent arra, hogy albán pártok részvétele nélkül nem lehet kormányt alakítani.
– Jelenleg elégedettek helyzetükkel a macedóniai albánok? Szakértők és politikusok egyaránt felvetették annak a lehetőségét, hogy Koszovó függetlensége esetén dominóeffektus indul el a balkáni térségben. A Macedóniában élő albánoknak erről mi a véleményük?
– Szerintem nemcsak az albánok, de Macedónia majdnem mindegyik állampolgára elégedetlen jelenlegi helyzetével. Komolyra fordítva a szót, az albánok természetesen több tekintetben nem elégedettek helyzetükkel, illetve az ország gazdasági helyzetével, de függetlenségi törekvéseiket 1992-ben feladták, amikor is véleménynyilvánító, nem ügydöntő népszavazást tartottak az autonómia, de nem a függetlenség kérdésében. Az albán pártok – legfőképp a parlamenti pártok – azóta csupán azt kívánták, kívánják elérni, hogy az albánokat ugyanazok a jogok illessék meg, mint a macedónokat. Az egyenlőség a feltételük. Nem tartom reálisnak azt az elképzelést, hogy az albánok a függetlenséget válasszák. A XXI. században, a politikai konszenzus után nehéz lenne rávenni őket a szakításra csupán azért, mert politikusaik azt mondták. Jelenleg nem látok olyan politikai megoldást, amelyik Macedónia felosztásával járna.
– Koszovó esetében a függetlenség volt az egyetlen lehetőség?
– Igen, ez volt az egyetlen opció. A másik lehetőség az lett volna, hogy Szerbia tartománya marad, ebben az esetben egy véget nem érő konfliktus kezdődött volna. Nem lehet ezeket az embereket egy olyan hatalom irányítása alá kényszeríteni, amelyik igyekezett kiirtani őket. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a koszovóiak egyszerűen elfelejtik a történteket. A Milosevics-rezsim bűneit pedig újra és újra elkövették volna velük szemben. Belgrád részéről egyébként károsnak tartom a koszovói szerbekkel kapcsolatos magatartást. Szerbia jelenleg nem képes biztosítani a koszovói szerbek jólétét, de nem is törődik velük, ennek ellenére Belgrád politikai tőkét kíván kovácsolni belőlük azáltal, hogy a nemzetközi közösség előtt rossz színben tünteti fel a koszovói szerbek helyzetét.
– Ön szerint Koszovó független államként megállja a helyét?
– Koszovónál sokkal egzotikusabb európai államokat is fel tudnék sorolni, amelyek megállták a helyüket. Koszovó például az energiaszektor területén rendkívül szerencsés helyzetben van, hiszen óriási szénkészletekkel rendelkezik. Az energiabiztonság ráadásul igen fontos tényezővé vált az elmúlt években. Továbbá fiatal, művelt a koszovói lakosság, és megvannak a feltételei ahhoz, hogy fejlessze mezőgazdaságát, hiszen a globális piacon most úgyis az energia és az élelmiszer a legdrágább termékek. A koszovóiak szempontjából fontos pszichológiai tényezőnek tartom továbbá azt, hogy a jelenlegi ENSZ-igazgatást idővel felváltja az európai uniós misszió, az EULEX.
– Ön a Polgári Magyarországért Alapítvány Oroszországról szóló budapesti konferenciáján Moszkva balkáni szerepéről tartott előadást. Moszkva milyen befolyást tud gyakorolni ma a Balkánra?
– Oroszország igyekszik újra befolyást gyakorolni, de a balkáni térség nem ugyanaz, mint volt 18 évvel ezelőtt, egyszerűen azért, mert csökkent a szerbek befolyása. A Balkánon Szerbia volt Oroszország legmegbízhatóbb partnere, amelyen keresztül destabilizálni tudta a térség egyes részeit. A Balkán túl kicsi ahhoz, hogy érdekes legyen Oroszországnak. Az EU-nak azonban aggódnia kellene az orosz befolyás miatt, mert Moszkva az energiát fegyverként használja fel, amely révén képes felbomlasztani az EU egységét. Ez megnyilvánult a bukaresti NATO-csúcson is, ahol Oroszország élvezte Németország és Görögország támogatását, hogy a NATO ne tudjon tovább bővülni.
origo.hu
„Még az anyák napja előtt sem hagyja ki a hazugságokat a bolond brüsszelita bohóc”
